Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hit. evang. esperesség története 1520-1744. Közli: Kovács Sándor
82 Mikulik József. azt is, hogy a kiküldött biztosság 1706 április 18-án Polomkán az evang. lakosságnak új templom, paplak és iskola számára helyet jelölt ki, miután a róm. katholikusok ezen községben többségben voltak és így a meglévő templomot joggal igényelték. Ugyanakkor májusban : áldozó csütörtök, júniusban : Péter Pál. júliusban: Mária Magdolna és augusztusban Bertalan napja jelöltetett ki böjtnapul (Szentkereszti 319-320). » A henckói egyház eddigelé a kis-veszverósi plébániához tartozott, 1706 elején azonban b. Andrássy István által A.-Sajóhoz — és nem N.-Veszveróshez, hová régente tartozott — csatoltatott, mibe az esperesség beleegyezett ugyan (főkép azért, mert ekkép ezen egyház is visszaszereztetett), de a földesúr ilyetén beavatkozását nem igen szívesen tűrte (Szentkereszti 316 1.). A szövetkezett rendek fenti rendeletéhez képest 1706 április 21-én általános egyházlátogatás rendeltetett el, melyet Bodovinus András superintendens, Pixiades György jegyző és Törék Miklós világi kiküldött kíséretében 1706 május 3-ik és következő napjain a csetneki, ochtinai, nagyszlabosi, restéri, geczeli, kobelári, dobsinai, felső-sajói, olábpataki, alsósajói, veszverési, betléri, rozsnyói egyházakban majd 1707ben a jolsvai, chisnói, vizesréti, rőczei, hosszúréti, ratkói, kövii, süvetei, rozlosnai, ribniki, budikfalvai, pádári, derencséni, kietei, baradnai, bisztrói, rákosi ós szirki egyházakban foganatosított (Peczeli 232—236, 300—338. 1.). Az esperesség tehát ez idétt már 31 anyaegyházból állott. 1706 május 3-án baj volt a betléri egyházban, melyet b. Andrássy Pál egyszerre üldözni kezdett, ő t. i. ismételte azt, a mit 3 évvel az előtt tett, midőn 4 tekintélyesebb betléri lakost Dernőre magához hivatott és miután ezek mi rosszat sem gyanítva megjelentek, a krasznahorkaváraljai vár tömlöcébe hurcoltatta őket, kijelentvén, hogy addig szabadon nem bocsáttatja, míg az ev. lelkészt Betlórből el nem űzik. Az esperesség ennek hírére rögtön összefutott és egy panaszlevéllel a szövetkezett rendek tanácsához Egerbe küldte Dobóczy Jánost (Szentkeresztí 329—330, Peczeli 313 1.). Valószínű, hogy Dobóczy János küldetése nem maradt eredménytelen, mert hiszen ez idétt alig volt egy róm. kath. lélek Betléren és fel sem tehető, hogy az igazságos kormány ily erőszakos eljárást behúnyt szemmel nézett volna. 1) Az 1707 április 27-én Csetneken tartott gyűlésen már ') Képzelhetni, mily kellemes helyzetben találta Hrebenda Tóbiás betléri lelkészt az 1706 május 10 én megejtett egyházlátogatás ; egyházába egy róm. kath. plébános (sacrificulus) mint veréb az elfoglalandó fecskefészekre lesett, a tizedet a földesúr foglalta el és hívei a 4 fogoly kiszabadulása érdekében a legnagyobb kisértetben voltak!
