Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

Jakab apostol theologiája és ethikája. 5 temetésével és megállapításával foglalkozni, mindamellett a Jakab levelére vonatkozólag megérinthetünk legalább annyit, hogy azt némelyek

1) a Pál levelei ellen irányuló vitatkozásnak, mások

2) a zsidóság ós keresztyénség között már mindjárt kezdetben kiélesedett elvi és gyakorlati ellentétek elsimítását czélzó okmánynak, viszont mások békés szándékú ebionita vitának, illetőleg a páli tételek kevésbbé szerencsés vitatásának

3), szóval a Pál apostol tanától egyben-másban eltérő és különleges tanalakzatot képviselő, amellett egészen gyakorlati jellegű előterjesztésnek tartották. Még a pozitiv alapon álló róni. katli. Hug is

4) hajlott némileg a közvetítés felé, amennyiben úgy vélekedett, hogy a levél írásakor már, a Pál tanításával kapcsolatban olyan veszedelmes jelenségek mutatkoztak, amelyek ellenében a levélíró indíttatva érezte magát a gyakorlati keresztyénség követésének ajánlására, mi végből a Pál téves értelmezésének czáfolatáúl igazolni igyekezett a helyes tanfelfogást. Neander meg

5) a levélírót a többi apostollal bár azonos gondolkozású és elvű, de azért mégis a mózesi törvény hatása alatt levő egyénnek vélte. Átalában véve a Jakab vallási gondolatait és erkölcsi elveit a gyakorlati, azaz tényekben nyilvánuló keresztyénség kánonául szokták tekinteni, mintha csakugyan ő volt volna az az apostol, aki a legtalálóbban fejezte volna ki a Krisztus tanításának lényegét. Ez azonban egyoldalú és czélzatos vélekedés, mert a Jakab gondolatai teljesen egyeznek úgy az evangéliomi mint az apostoli tanigazságokkal és ő szintén azt a hitet hirdeti és azt a morált vallja, amelyet Idvezítőnk evangélioma szerint az összes apostolok hirdettek és vallottak. Hogy pedig egyfelől levelének szerény terjedelme miatt, másfelől közvetlen olvasóközönségének lelki ós erkölcsi szükségleteire való tekintetből több olyan sarkalatos dogmatikai tételt nem érintett, amit Pál apostol részletesen és megczáfolhatatlan érvekkel igazolva kifejtett, azt egészen természetesnek es igazoltnak találjuk. Amikor tehát ennek a sokféleképpen magyarázott és felreértett kánonírónak eszméit, gondolatait, elveit elemzőleg föltárni kívánom: tárgyalok elsőben a theologiai, azután az ethikai nézleteiről. ') De Wette, Stud. u. Krit. 1830. Weizsäcker, Das apostol. Zeitalter der christl. Kirche. Göttingen, 3. Aufl. 1901. Baur

, Vorlesungen über neutestamentliche Theologie in den Jahren 1852—60. Leipzig, 1864. '') Igy Schneckenburger, Annotatio ad epistolam Jacobi perpetua. Stuttgart, 1832. a) Feine, Theologie des N. Test. Leipzig, 1910. 4) Einleitung in die Schriften des Neuen Testaments. 4. Aufl. 1847. δ) Neander, Geschichte der Pflanzung und Leitung der christlichen Kirche durch die Apostel. Hamburg, 1832. 5. Aufl. 1862. II. Abschnitt 6.