Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
6 D. lírdós József. ι Jakab theolog-iája. A trinitásról. Isten örök, tökéletes létezésének igazságáról annyira meg· van győződve az író, hogy ebben a tekintetben, olvasóiról szintén eképpen vélekedvén, semminemű metaphysikai vagy tapasztalati bizonyítgatásba nem bocsátkozik; mindamellett előterjesztése folyamán, külömböző vonatkozásokban szól Istennek tényeiről, amelyek az 0 szeretetéről és világkormányzói munkájáról tanúskodnak. Isten egy és nem is lehet több egynél, akinek feltétlen egyedüliségét, — ha ugyan e tekintetben a pogányok hiedelmére szintén lehet hivatkozni —, még a^képzelt szellemek, a daemonok. is hiszik és vallják (1 1 9). 0 az emberiségnek Atyja (1 2 7 3 9), nem csupán abban a különleges értelemben, amiről egyébiránt Jakab közvetlenebb kapcsolatban nem is szól, hogy tudniillik az elválasztás ténye révén a Krisztusban hívőknek, mint gyermekeinek Atyjává lett: hanem egészen átalános jelentésben, ami azt teszi, hogy Isten áldó szeretete az egyetemes ember világra kiárad és őt ez okból a mindenség részéről imádás illeti meg. Ezt az egyetemes jellegű gondolatot fejezi ki az író közelebbről azzal, hogy Isten az embert a maga hasonlatosságára teremtette (3 9), tehát az emberek egyen-egyen és összesen az Isten tökéletes lényének vonásait tükrözik vissza olyan formán, mint ahogy a földi apák ismertető tulajdonságai a fiaik jellemén és lényén fölismerhetők. Ez a közös eredet útalja az embereket, főképpen pedig a keresztyén Ihívőket arra, hogy egymást testvéreknek, atyafiaknak tekintsék (1 2 lf i) és az idvesség napjának elközelgését békességes türelemmel várják (5 7). Isten atyai szeretete nyilvánul meg a világkormányzás terén mint gondviselés, amennyiben Ο tőle származik minden jó adomány és minden tökéletes ajándék, amellyel onnét felülről megáldja teremtményeit (lj 7). Kiválóan megbizonyította szeretetét azok iránt, akiket az idvesség birtokosaiul, országának örököseiül választott (2 5). Ezek azok, akiket a világ gazdagsága nem ingerel, nem csábít, mert szeretetükkel csakis Istenhez vonzódnak, ezokáért gazdagok a hitben és az üdvszerző Messiás Ígéreteinek megvalósulása felől teljesen meg vannak győződve. Rájok, mint a világ szegényeire nézve legfőbb jó az Isten szeretete, aki iránt való hűségüket, a világ kísértéseitől elfordulva, tiszta és szent szolgálatban bizonyítják be (1 2 7). Az Isten végetlen szeretetének áldása az is, hogy választottait nem engedi az Ο vele ellentétes múló világ martalékául. Ebből a szempontból Jakab, az ószövetségi felfogáshoz alkalmazkodva, úgy szól
