Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

Jakab apostol theologiája és ethikája. Jakab apostol, mint a jeruzsálemi anyaegyház első püspöke és az apostoli konvent elnöke, főképpen meg mint az Úr atyafia, nagy tekintélyű egyéniség volt az őskeresztyén korszakban. Evangéliomi gondolkozásának, elveinek, lelkületének, egész valójának hű tűköre az a levél, amelyet közvetlenebbül a lelki gondozására bízott jeruzsálemi és palaestinai, tehát zsidókból lett hívők, közvetve pedig az egész keresztyénség számára írt. Am, miként a többi kánoni iratnak, úgy ennek a levélnek ihletett ós teljes hitelre méltó voltát is idejekorán elismerte az ősegyház és ezen okból azt. kritikailag megállapítható christologiai és pneumatologiai szűkszavúsága ellenére, a hit- és erkölcsszabályozó kánon gyűjteményébe beiktatta. És méltán. Mert, bár a tagadó kritika körmönfont érveléssel, tetszetős hangzatos dialektikával és diadalérzettel vitatja, hogy ezt a levelet nem Jakab apostol, de még nem is az apostoli korban élt egyén, hanem a második század közepe táján valamely zsidós irányzatú szerző írta, még pedig azért, hogy az egymással versengő páli és péteri, vagyis pogányias és zsidós keresztyén irányzatot egymással kiengesztelje, egyszersmind pedig a Pál theologiájával ellentétben az evangéliomi morál fölényes érvényét bebizonyítsa: mindamellett idáig még nem sikerült igazolni azt, hogy az az állítólag ismeretlen levélíró honnan merítette azokat az eredeti, üde, tiszta vallási gondolatokat és a Jézus hegyi beszédének közvetlen hallásáról és ismeréséről tanúskodó erkölcsi óletelveket, amelyek az ihletett kánoni iratok szellemével és szövegével teljesen azonos eredetre vallanak; továbbá miképpen juthatott az a névtelen író annak a szellemi képességnek birtokába, amellyel ő az evangéliomi keresztyénség, az élő hit és munkás szeretet lényegét oly találóan, gyakorlatiasan és építőén tudta előterjeszteni, hogy tanításában az ősapostolokat ihlető Szentlélek megnyilatkozására ismerünk rá. Theologiai elemzésnél nem szoktunk az egyes kánont iratok keletkezése okának, czéljának s korviszonyainak fej-