Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Pröhle Károlytól: Háború és theologia
Háború és tlieologia. 45 másrészt a szeretet és a béke evangélioma között fennforog; hogy az érdekcsoportok visszás alakulása folytán ebben a háborúban a legidegenebb népek szövetkeznek egymással és a legrokonabbak harczolnak egymás ellen a vallásra való tekintet nélkül; hogy épen az a nép, amelynek külső intézményeiben és szokásaiban az összes protestáns népek között legfeltűnőbben jutott kifejezésre a vallás uralma és amely a keresztyén szeretetmunkásság számos ágazataiban mint ve/.ető járt elől, most ebben a háborúban a legrútabb szerepet játssza; hogy a népeknek a győzelemért fohászkodó imádságai egymást paralizálják; hogy a háború csapásai az „ártatlanokat" és „a bűnösöket" egyaránt sújtják, — mindezek olyan nehézségek és ellenvetések, amelyek a keresztyénség ügyét sokak szemében erősen diszkreditálják s arra adnak alkalmat, hogy a keresztyénségben meg nem erősödött lelkek körében ismét a Bölcs Náthán hangulatai kerekedjenek fölül. Ezeket a nehézségeket természetesen a keresztyén apologetika is észreveszi és velük komolyan számol. De a keresztyénség ügyének tudományos védelmezője még mást is vesz észre. Észreveszi azt, hogy a vallásnak és a keresztyénségnek számos ellenségei pusztán a helyzet megrendítő komolyságának a hatása alatt kénytelenek voltak elhallgatni. De mit is mondhatna az embernek a materialismus manapság, amikor minden ellenvetés daczára is oly nyilvánvaló, hogy bármiiyen nagy szerepet játszott is a háború előidézésében egyes érdekkörök és népek materialismusa és bármennyire fontos épen ma az anyagi erő és a gazdasági tényező, a nagy harczban helytállani az ember nem tud olyan erők nélkül, amelyeknek forrásai nem az anyagiságból, hanem a testiség és az anyagiság fölött diadalmaskodó szellem titokzatos mélységeiből ós magasságaiból buzognak elő! ? Ha valami, ez a háború győzhet meg minden elfogulatlanúl itélőt. arról, hogy a társadalmak, a népek, a nemzetek élete s általában az emberi kultura nem épülhet fel a materialismus alapján. A világháború, legalább erkölcsi téren, a materialismus csődjét jelenti. De a monismus sem ok nélkül halkította meg hangját. Közkeletű formái nagyobbára a materialismus és az Idealismus változatos arányú keverékei. A mostani nagy korválság, mely a legélesebb formában veti fel a vagy-vagy kérdését, nem kedvez az ilyen keverék világnézeteknek. Sőt már a monisztikus alapelvnek sem. Az emberiség szellemi életeben ma oly éles meghasonlás állott elő s az egyes ember lelke is oly éles disszonancziákat él át, hogy ezeknek az ellentéteknek a kiegyenlítésére a közönséges monismus képtelen, mert sem a mélységben, sem a magasságban nem találja meg azt a pontot, amelyen a kiegyenlítés végbemehetne.