Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

Jakab apostol theologiája és ethikája, 35 ott irgalmasságot nyer, amely az ő gyarlóságait befedezi (λατα/.ανχάται ίλεος κρίσεως 2

l

3), teljesen abban az értelemben, amint arról Idvezítőnk tanított (Mt 5

7, 18

2

9. 3

4.

3

5, 25

4

5.

4

e). Midőn továbbá az élettelen, meddő hit értéktelen voltát a gonosz szellemek hitére

1 való emlékeztetéssel világítja meg (2,

9), rámutat arra, hogy az,, ilyen hivés nem találhat kedvet Isten előtt, sőt inkább az 0 íteletétől való rettegést idézi elő, amint ezt a Jézus istenfiúságának elismerését kiáltozó daemonok példája szintén igazolta (Mt 8

2

9, Mk 5

7, Lk 4

4

l). A nyelv, mint az igazságtalanság világa révén keletkező bűnöket a gonosz birodalma azaz a gyehenna szüli és lobbantja lángra (3

6), amiképpen hasonló trópussal már az Úr kijelentette, hogy a szívből erednek és a szájból jőnek ki a bűnös szenvedélyek {Mt 15,,.

l

8.

l

9). Azt a jézusi gondolatot pedig, hogy a békességre törekvők az Isten fiainak mondatnak (Mt 5 9): a gyakorlati életre alkalmazva azzal a magyarázattal kiséri Jakab (3,

8), hogy a felülről származó bölcseség tiszta és békességes, amely az engesztelődés jobbját nyújtja és szívesebben megbocsát a felebarátnak, mintsemhogy versengjen vele, mert csakis a békés hajlamú ember éri el a mások megtérítésére irányuló czélját, t. i. az igazság gyümölcsét, amely az embertársunkban megérlelődik, azaz befejezést nyer. Mátéval egyezik Jakab abban a tekintetben is, hogy az Isten iránt tartozó kizárólagos engedelmesseggel ellenkező bárminemű magaviselet nem egyéb, mint kevélység, amely a világban uralkodó istenellenes hatalom felé hajtással azonos : ezt tehát kerülni kell, mert aki magát felmagasztalja és a világ kísértésének enged, az megaláztatik; viszont az alázatos szívű kegyelmet nyer, felmagasztaltatik (4

6, Mt 23

1

2); továbbá abban, hogy a Jézus ismeretes nyilatkozatához (Mt 7,) csatlakozólag egyedüli törvényadóúl és itélőbíróúl Krisztust vallja, aki képes arra, hogy megtartson ós kárhozatra juttasson {4 j

2); végűi abban is, hogy Jézussal együtt (Mt 5

3

4_

3

7) az esküdözést a hívőknek megtiltja (5

2) és a haragot, az Úrtól tanított értelemben (Mt 5

2

2) a gyilkossággal egyenlő bűnnek minősíti (4

2). Hasonló az egyezőség a Jakab ós János előterjesztése között, amennyiben mindketten küzdenek a vallásos színezetű álkegyesség ellen és sürgetik a hitnek méltó élettel való bebizonyítását. Tanításuk szerint a hívők akkor nyerik el az élet koronáját, az örök életet, ha nem cselekszik a bűnt, sőt kiállják a próbát és az Úrban megmaradnak (Jak l

l

2.

2n •5

8.

9 v. ö. 1 Ján 1 ,.

2, 2

2

8, 4

I

7). Mindketten elitélik azt a föltevést, mintha a gonosz bármi részben is Istentől eredne, avagy mintha Ő bárkit is kisértene (Jak 1 l

3l

7), holott Ő világosság és nincsen benne sötétség, tehát ha azt mondo3*