Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
36 D. lírdós József. gátjuk, hogy közösségünk van vele és mégis sötétségben járunk ^hazudunk és nem az igazságot cselekesszük (1 Ján lí. 6). Jakab szerint önként értetődő dolog, hogy csakis az igazul meg Isten előtt, akinek életfolyama az Isten akaratával egyező és így akit Isten valósággal igaznak tekint (1 2f )) éppen ily értelemben János szerint az Úr azokat mondja boldogoknak, akik aképpen cselekesznek, amiképpen 0 cselekedett (Ján 13 1 7). Jakab azt tanítja, hogy Isten a hívőket igéje által szüli (1 ] 8), azaz az új élet. vagyis az újjászületés Istentől ered a hívőkbe beoltott ige útján: ezenképpen János arra figyelmeztet, hogy az istenfiúság forrása az Isten szeretete; amiből következik, hogy a hívőknek kölcsönösen szeretniök kell egymást (1 Ján 3j., 8. l 9). A világ szerelmének kerülését azzal okolja meg Jakab, hogy a világhoz való vonzódás Isten ellen való állásfoglalás (4 4), viszont János, a világ kívánságaival és tisztátalan űzelmeivel ellentétben buzdítva serkent az Isten szeretetében váló állhatatos megmaradásra (1 Ján 2, 5. l 6) Mindkettőjük ethikai elveinek kiindulási pontja a szeretet, melynek valódisága gyümölcseiről ismerhető fel. A párhuzamos tétélek egybevetéséből, mint szintén a kánoni levelek chronologiája nyomán, minden további utalás mellőzésével megállapítható az is, hogy Péter apostol a Jakab levelét használta és gondolatait értékesítette. 1) Hogy pedig Jakab és Pál között mennyire nincs ellentét, sőt inkább a szellemi összhang és elvi egység mindkettőjük theologiai rendszeréből tisztán kiviláglik : azt a megigazulás jellegzetesen páli felfogásának a Jakab nézetével való összehasonlítása kapcsán bemutattam. A teljes írással való eme fenséges harmóniából és a jellemzően egyéni, önálló gyakorlatiasságból magyarázható meg az a nagy jelentőségű értékelés, amelyben a Jakab levele kezdettől fogva részesült és amely az idő haladtával, a theologiai nézetek fejlődésével és tisztázódásával bizonyára csakis gyarapodni fog. D. Erdős József, egyetemi tanár. Μ V. ö. Grimm, Theol. S ud. u Krit. 1872, Heft 4 ρ. 637; ν. Soden, Jahrb. f. prot. Theoi. 1884, Heft 1 p. 137; Wandel, Der Brief des Jakobus. Leipzig, 1896.
