Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
34 D. lírdós József. embert arra inti, hogy a földi múló vagyon láttára arra törekedjék,ami hervadhatatlan, maradandó kincs.És miként az alacsony sorsúnak azzal illik dicsekednie, hogy 5 az idvességnek birtokosa és az új életnek részese hit által: aként a gazdagnak abban teljék az öröme, hogy a világ fiai részéről tapasztalható bárminemű kicsinylés és^ megtáinadtatás ellenére is állhatatosan megmaradjon az Ur mellett való hűségben és alázatos engedelmességben. Egyéb ószövetségi vonatkozásokat mellőzve, felemlítem még a 2 >l 4_ 2 ß rendén hangsúlyozott két typikus példát, melyben az Ábrahám és Ráháb hitének mivoltát és megnyilatkozási módját az illető helyek ( Gen 22 9. l 0. l 2; 15 6 és Jós 2 4. j Γ ι: 6 1 7) mélységes exegesisével alkalmazza a keresztyén hit lényegének és gyümölcseinek megállapítása indokából. Mindezekből a tételekből nyilván beigazolva láthatjuk, hogy Jakabot prófétai ihlet vezérelte és az ószövetségi kegyesek tiszta érzése hatotta át. Természetes azonban, hogy az újszövetségi írókkal több rendbeli és közelebbi eszmekapcsolata van. így nevezetesen Istennek a törvényben kijelentett akaratára vonatkozólag teljesen egyező értelemben tanít Mátéval; azaz, miképpen Máté (5 l 8 k) a törvény legkisebb parancsolatának és így a szertartási rendeleteknek is kötelező beteljesítését hangsúlyozza: aképpen Jakab a törvényt a maga teljes egészében érvényesnek és feltétlenül betöltendőnek nyilvánítja, mert szerinte „ha valaki az egész törvényt megtartja, azonban egy ellen vét, az az egésznek megrontásában bűnös" (2 l 0). Az ldvezítőnek élettörténetét nem állítja oda a hívők elé, mint valamely törvényszerűleg követendő példaképet, mert Jézus Úr, aki uralkodik és ítél; annál nagyobb súlyt helyez azonban a tanítására, úgyhogy a synoptikusoknál, főképpen Máténál megörökített jézusi mondásokra emlékeztető elvek csillámlanak ki számos tételéből. így 1 β szerint a keresztyén ember életeleme a hit és a hitből származó imádkozásban nincs meg a habozásnak és kételkedésnek még az árnyéka sem, éppen úgy, amint ezt már Jézus tanította (Mt 21 2 l ; Mk 11 23 2 4). Hogy Istentől merőben jó adomány és tökéletes ajándék származik (1 í 7), azt írónk az Úr ajkáról hallotta, aki azt hirdette, hogy a. mennyei Atya minden jót megad azoknak, akik azt tőle kérik (Mt 7 n). Az igének megtartásában nyilvánúló magatartásról (1 2 2) hasonlóképpen nyilatkozott az Ur (Mt 7 2 β). A lelki szegények, kiknek öröksége a mennyeknek országa (Mt 5 3), ugyanazok, akiket Jakab, mint a világ lenézett szegényeit az Isten országa örököseifii tekint (2 5). A keresztyén hívő, aki az ige megtartásáról a felebaráti szeretet gyakorlása által tesz tanúbizonyságot, örvendező dicsekedéssel néz az ítélet elé, mert
