Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban Quadratustól Lactantiusig

Az antihellenisitkus apológi az flskeresztyén egyházban. 289 hangsúlyoz — azon szentirttok, amelyekre a keresztyének hivatkoznak, régebbi időből valók, mint a pogányok bármely irata

1) (I. Ap. 44). Ezekben Jézusra vonatkozólag már évszázadokkal előbb prófétáltak. (I. Ap. 31). És így magától értetődő, hogy a pogányokat lehet joggal vádolni azzal, hogy az ellenfél könyveit a maguk hasznára forgatták.

2) (I. Ap. 59, I 60). És amennyiben ezekből az isteni bölcseség, a Logos beszól, nyilvánvaló, hogy ahol a görögök az igazság közelébe jutottak erre a legtöbbször öntudatlanul elsajátított Logos segítségével voltak képesek

3) (II. Ap. 10). Mivel azonban ezt a Logost sem értették meg teljesen, az igazságot sem tudták teljesen elsajátítani.

4) (II. Ap. 13). Ez magyarázza meg, hogy még egy Plátó tanai is, ha a keresztyén igazsággal nem ellenkeznek is, de azzal nem is azonosíthatók, (ib.) Nagyerővel hangsúlyozza azután a keresztyéneknek tanaikhoz való hűségét, állhatatosságát, ami őt is a hozzájuk volt csatlakozásra kényszerítette, s ami erős bizonyság vallásuk igazsága mellett. (1. Ap. 25, 14, II. 12, 11). Sokratesért senki sem halt meg, Krisztusért ezeren. (II. Ap. 10). •Taticin ηςός "ελλψος (oratio ad Graecos) czímű művének 35. fejezetében említi, hogy saját tapasztalatából győződött meg a pogányság tarthatatlanságáról. Magába szállott hát és kutatni kezdte, hogy mikópen találhatná meg az igazságot (29) és miután figyelmesen szemlélődött néhány barbár irat jutott a kezébe, amelyek idősebbek voltak a görögök tanainál és tartalmuk hasonlíthatatlanul nemesebb az ő tévelygéseiknél (ib.) Ezek győzték meg őt és pedig a kifejezés egyszerűsége, a szerző szerénysége, a világ teremtés könnyen érthetősége és azon tanítás által, hogy az egész világ felett egy valaki uralkodik, (ib). így tehát Isten oktatta az ő lelkét

5) (ib) Justint a keresztyének életének szemlélete teszi keresztyénné. Tatiant Aristideshez hasonlóan a szent iratok tanulmányozása. Mindkét esetben világos, hogy a megtérést közvetlenül a keresztyénséghez való fordulás eredményezte, nem pedig valamely apologetikai jellegű munka tanulmányozása. Azt természetesen valószínűnek kell tartanunk, hogy a keresztyének ügyére az ő figyelmét is ilyen apológiák (már több forgott közkézen) hívták fel. A fontos azonban az, hogy valódi hitre nem ezek, hanem az írás révén jut. Saját megl) Λίωϋπης. πρίσβντιρος χαϊ πάντων των (ν Ί'.λλάδι συγγραφέων. '')... IIaρΰ των ημετέρων δ.δασκάλων . . . λαβύντα τόν ΙΙλύτωνα . . . χαϊ . . . (ν Τίμαιο) . . . ΰτι λέγει . . . τιαρα ΛΙωϋαέως λαβών ομοίως ειπείν. Χ ρ ιο τ ω δε τω χαϊ νπϋ —ω κοκ τον ς από μέρους γνωα&ένιι, λόγος γαρ t/r χα) εστίν ύ (ν ηαντί ων. *) . . . ΐχαοτος γάρ τις από μέρους τον σπερματικού íifiíov λόγου τύ σνγγενες όρων καλώς έφ&έγξαιο. 6) (·ίεοδιδό<χτον δέ μου γινομένης τίς ι^ιυχης. Theol. Szaklap. X1IÍ. évf. 19