Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Kiss Jenőtől: Az antihellenistikus apologia az őskeresztyén egyházban Quadratustól Lactantiusig
288 Kiss Jenő. volt korábban, még sem észokok, elméleti speculátiók révén jut a keresztyén vallás elfogadására, hanem a keresztyének életének szemlélete által, annak bizonyságául, hogy a keresztyének tiszta erkölcsi élete, amely minden kísértésben győzelmesnek bizonyult, a legjobb apologia. Amennyiben δ ilyen módon lett keresztyénné, felvetődik az a kérdés, miért írt apologiákat? Műveiben többszörös feleletet ád e kérdésre. A császárnak benyújtott apológiáival nem önmagának akar tetszelegni (I. Apol. 2), hanem az igazság kedvéért teszi. A közel múlt idők eseményei következtében határozza el magát arra, hogy iratait a császárnak benyújtsa. 1) (II Αρ. 1.) Amennyiben a keresztyének igazságáról teljesen meg van győződve, dicső dologiiak tartja azt. hogy igazságukért sorompóba lépjen. (II. Ap. 3.) így legalább a keresztyének ügye ismertté lesz s mindenki számára lehetségessé válik az igazság megismerése 2) (II. Ap. 14), s a tudatlansággal magát senki sem mentegetheti. 3) (I. Ap 3). Mivel ez utóbbi gondolatot ismételten hangsúlyozza és a keresztyének üldözőit Isten büntetésével fenyegeti, nyilvánvaló, hogy Apologiáit nem azért írja. hogy velük a pogányokat megtérítse. A keresztyének életét és tanításait azért igyekszik nagy vonásokban feltűntetni, hogy a pogányokat a dolgok igazi mibenlétére figyelmeztesse, őket a keresztyén üldözésekért felelőssé tegye, s így a pogányok védekezésének lehetőségét elvegye. Iratai a szószerinti értelemben véve apologiák, védő, igazoló iratok, Ama vádak következtében, amelyek szerint a keresztyénség gondolkozó emberhez méltatlan balgaság, érzi szükségét. hogy véleményét a philosophiáról kimondja. Teljes erővel tiltakozik az ilyen rágalmak ellen, s igyekszik szemlélhetővó tenni a keresztyén igazságnak a görög philosophiával szemhen való elsőbbségét, de semmi esetre sem úgy, hogy a keresztyónséget egyszerűen valamely rationális tanrendszer színvonalára sülyeszti alá. Az emberi gondolkozást nagyra becsüli ugyan („Sokrates az attikai Mózes") de korlátaira és határaira rámutat. Gondolat menetét, a következőkben. vázolhatjuk: Ha a keresztyének és philosophusok tanait össze hasonlítjuk, látjuk, hogy azok több tekintetben megegyeznek, tehát a keresztyén igazság semmikópen sem tekinthető gyermekesbalgaságnak. A görögök ugyan a hasonlóság okát abban keresik, hogy a keresztyének használták a philosophusok műveit, ámde ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert. — s itt egy az összes apologetáknál megtalálható gondolatot 1) xai rc< χ&έ; fit xai πρώην (ι 1 τή πόλίι vuujv γινόμενα. 2) υπως χαί τοις άλλοις τά ήιιέτιρα γιοισϋ ij. 3) .. .αναπολόγητοι/ γάρ λοιπόν μαΆυνοιν.