Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

Jakab apostol theologiája és ethikája. 27 Jakab felfogását ószövetségi szellemben értelmező tridenti zsinat határozmánya a jó cselekedetek érdemszerző hatályáról, másfelől a Pál tanelvét valló protestantismus alapdogmája az egyedül hit által való megigazulásról. y) Végűi a megigazulás fogalmának jakabi és páli jelentőségét vizsgálva, arra a következtetésre jutott a modern theologia, hogy noha úgy Jakab, mint Pál sensu forensi használja a dinaiOL-oOai verbumot, mindamellett ezt mindegyikőjük eltérőleg alkalmazza. Pál apostol nevezetesen ismervén a zsidóságnak az ószövetségi hagyományos értelmezés alapján kialakúlt abbeli tanfelfogását, mely szerint a megigazulás, vagyis igaznak nyilvánítás egyfelől a bűnösnek, másfelől az ártatlannak igazul tekintésében határozódhatik: ő az előbbi értelmezés mellett foglalt állást, tudniillik kimondotta, hogy Isten a hitetlent igazítja meg (

διν.αιοϋν τον ασεβή Hóm 4 5, Χριστός vn έρ ασεβών an έΟ αν εν 5 β), még pedig oly módon, hogy őt hit által a Krisztus váltságérdemében részesíti (όικαιωΟέντες olv εκ πίστεως 5

t), azaz Krisztus igazságát a hívőnek igazságul beszámítja (

λογίζεται r) ηίανις εις öv

/.αιοούνην 4

3), amiből világos, hogy hit nélkül nincs megigazulás, hit nélkül nem is képzelhető ör

/.αιοσννη ΰεοΰ. Emellett tekintettel van Pál az utolsó ítéletkor történendő döntésre is, amely a hitből fakadó cselekedetek minémüsége szerint vagy felmentésre, vagy kárhoztatásra fog szólani (V. ö. Róm 2

f

i_

1

3, 2 Kor 5

1(

), 1 Thess 5

2

1)· Ez szintén megigazítás Isten (

δίκαιοι -/.αταστα&ήσονιαι o't 7ΐολλοί 5

1

9) és megigazulás a hívő részéről (διχααο&ήσονται 2

1

3), csakhogy azért Pál rendszerint a bűnösnek hit által, kegyelemből való megigazulását tekinti annak az üdvtónynek, amely az υ dogmarendszerének alapját alkotja, míg viszont az eschatologikus vonatkozású isteni döntés különleges jelzésére a σωζειν verbumot és a σωτηρία substantívumot használja, amint ez kiviláglik példánakokáért a Róm 5

9-beli eme tételből: πολλω ovv μάλλον όιχαιω&έντες vvv tv τψ αΐματι αυτοί σωΟ-ησόμεϋα δταντον αϊτό της οργής. Miként Pál a σωτηρία ós δικαιοσύνη substantivumokat (Róm 1,

6.

1

7), úgy Jakab is a σώζεσΟαι (14. ν.) διν.αιονσϋαι (24. ν.) verbumokat synonym jelentésben használja, habár természetesen, amint Heyschlag megjegyezte, nem szótári hanem fogalmi szempontból, még pedig a jövendőbeli kegyelmi tényre való vonatkozással. Ebből azt a tannézetet állapíthatnék meg, mely szerint az Isten ítélőszéke előtt csakis az állhat meg, aki nem csupán csak hitt, hanem hitének valódiságát életének szent és igaz voltával is bebizonyította. Noha Jakab 2 24-ben praesenst használ (δικαιούται), mindamellett a megigazulást jövendőbeli ténynek tekinthette, amennyiben a most megnevezett helyen az εξ έργων δικαιούται ανϋρω/ιος και ουκ εκ ηίστεως μόνον egészen átalános jellegű mondás. Viszont