Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
28 Γ). Erdős József, Ábrahám igaznak nyilvánítása bízvást elfogadható volna a hívők felett kimondandó utolsó ítélet typusáúl, éppenúgy, mint ahogy a Ráháb megkímélését a végitéletkor leendő megszabadulás előképéül lehetne tekinteni. Ezzel a felfogással aztán el volna oszlatva minden olyas aggodalmaskodás, mintha Jakab, a megigazulás tanát illetőleg ellenmondásba került volna Pállal. Csupán az a lényeges eltérés maradna még fenn, hogy Pál szerint Isten a bűnöst, Jakab szerint pedig az igazat nyilvánítja igaznak, tehát amott a iustificatio iniusti, emitt a iustificatio iusti hangoztatása volna megállapítható. Úgyde, mivel a Krisztusban való élet alapja és biztosítéka Jakab szerint is az Isten kegyelme, amelyet hittel elfogadni igen, de cselekedetekkel kiérdemelni nem lehet és mivel Pál szerint a bűnbocsánatot, újjászületést és igazságot emberi érdem jutalmáúl senki sem igényelheti : tehát végelemzésileg arra az eredményre jutunk, hogy a Jakab és Pál megigazulási tannézete olyanformán viszonylik egymáshoz, mint a kezdet és a befejezés, a megalapozás és betetőzés, vagyis mindketten a hitélet egyenletes, kapcsolatos és összhangzó megnyilvánulásának és tökéletességre jutásának folyamatát kívánják felmutatni és saját missiói körük lelki és erkölcsi szükségletéhez képest megokolni. Ami azonban a Pál és Jakab fejtegetése módját és eredményét illeti, arra nézve az újkori mérsékelt kritikusok, így p. o. a Beyschlag nézete az, hogy bár a Jakab fogalmai még az ószövetségi felfogáshoz és Jézusnak a synoptikusoknál olvasható tanításához símúlnak és kezdetlegesek, míg már Pál a törvényszerű feltételekés kísérletezések ellenében vívott küzdelmei nyomán határozott és vitán felül álló sikerrel mutatta föl megigazulástanának lényegét : mindazonáltal gondolkozásuknak és kifejezésben formáiknak különbözősége mellett is, az egymástól elválaszthatatlan kegyelem és megszentelődés azonos evangóliomát vallották ós tanították. Eszerint Jakab éppenséggel nem vitatkozik Pállal, annál kevésbbó van ellentétben a Pál tanával, hanem igenis küzd a keresztyónségnek olyan félreértése ellen, amely a páli tant akarta elcsűrni-csavarni a maga igazolására. Hadd körvonalozzam immár a saját igénytelen nézetemet a Pál ós Jakab megigazulási elméletére vonatkozólag. Onnan indulok el, hogy Jakabnak a megigazulásról szóló felfogása, alaki szempontból, tudniillik tisztán a kifejezést tekintve, nem azonos a Pál szövegezéseben ismeretes tantétellel. Jakab ugyanis 2 2 4-ben így szól: εξ έργων δικαιούται αν&ρωιιος /.ai ον'χ ez πίστεως μόνον, Pál pedig Rom 3 2 8-ban így: λογιζόμενα ονν dr/.aiovodai πίστει ανΰρωπον χωρίς έργων νόμοι·. Továbbá Jak 2 2 1
