Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

Jalcab apostol theologiája és ethikája. 193 tyén embernek teljesítenie kell, mert ez mint igazság beszéde, erkölcsi értékű és lényegéhez méltó eredményeket, gyümölcsöket vár ós követel azoktól, akik általa idvezűlni óhajtanak. Aki μόνον ακροατής, az kielégítheti a tudásvágyát, értelmi szükségletét, de emellett az érzelmi ós lelki világa sivár, meddő marad; a ποιητής λόγοι azonban szünetlenül tapasztalja és érzi azt a vigasztaló és boldogító örömöt, mely az Isten beszédének önkéntes, készséges, mintegy természetszerű követéséből ós cselekvéséből ered és árad a munkás keresztyéni életre. Az ige cselekvését szorgalmazza és követeli a felelősség érzése és tudata, ami fokozódik annak a ténynek meggondolása folytán, mely szerint a keresztyén embert a szabadság törvénye, nevezetesen az evangéliom fogja megítélni (2

1

2). Ezzel a kijelentéssel Jakab nem akarja csökkenteni az ószövetségi írás tekintélyét, mert ennek tartalmát implicite érvényesülve látja az evangéliomban, sőt inkább a keresztyén ethikai tudalomba azt a kötelességet igyekszik beplántálni, amelynek elmulasztása esetén senki sem mentegetheti magát azzal, hogy nem volt elég ereje vagy bátorsága az ige cselekvésrée. Az evangéliom éppenúgy törvény, mint a Mózes és a próféták írása, azzal a fogalmi megkülömböztetéssel, hogy az igének akár szóval, akár cselekedettel való teljesítése nem a betű szolgaságából, hanem a szabadság elve szerint és szeretetből történik. Ezért kell a keresztyén ember egész erkölcsi lényének és életnyilvánúlásának a szabadság törvényéhez igazodni és szeretet által vezéreltetni. Ez a gondolat felmagasztosul és megszentelődik az erkölcsi tökéletesség és épség állapotában. A keresztyénnek ugyanis önmaga iránt tartozó kötelessége, hogy tökéletes és ép, τέλειος και ολόκληρος legyen, semmi tekintetben sem maradván hátra a végezel felé való pályafutásban (1

4). Ám, a keresztyén ember, ha minden lelki erejét összeszedve, állhatatos kitartással iparkodik a hit és erkölcsiség végczélja felé egészen a diadalomig: akkor valósággal tökéletesnek bizonyul, abban az értelemben, amelyben van a szöveg szerint a τέλειος adjectivum a τέλος substantivummal. Ilyen vonatkozásban szól Jakab έργον τέλειον·τό\, amit az ernyedetlen kitartással párosult és mind a czél eléréséig szünetlenül áldásosán működő türelem bizonyíthat be és mutathat föl. Ez a tökéletes, azaz befejezett erkölcsi cselekedet majd a végczél elérésekor ismerhető fel és állapítható meg, amely körülmény azonban a hívőt nemhogy lankasztaná, sőt fokozódó mértékben buzdítja és lelkesíti a hitpróbák, erőkifejtések, világgal bűnnel, sátánnal való vívódások közepett, tudván, hogy aki, mindvégig állhatatos marad, az idvezűl. Mt 24 1

3. γ) Érdekes korszerű tilalommal kezdődik a Jakab levelének harmadik része, mely így hangzik: „Ne legyetek sokan Theo!. Szaklap XU1. évf. 13