Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
184 D. F.rdős József. jóindulat tényeiben nyilvánul. Mózes szövegezte meg először a szeretet parancsát (Zerl9 8), melyet Idvezítőnk a legfenségesebb értelmezéssel hirdetett a világ népeinek (Mb 54H.44). Jakab ezt a jézusi tudományt igyekszik a keresztyének elméjébe bevésni és szívökbe beplántálni, hogy tetteiket ehhez a kánonhoz szabják, hivatásukat e szerint töltsék be (2g). Ezt a régi, de szünetlenül meg-megújuló parancsolatot királyi törvénynek νόμος βασιλικός nevezi, talán, amint némelyek vélik, azért, mert ez a többi törvényeknek összfoglalata s mintegy királya, avagy azért, mert ezt a királyok királya, az örökkévaló Isten jelentette ki ós szent Fia tudományában s példájában mutatta fel tökéletes valóságában az embereknek. Az apostol feleslegesnek tartja, hogy e törvény követelményeit részletesen felsorolja, hiszen aki ez ellen akár gondolatban, akár cselekedettel csak a legkisebb részben is vétkezik, az az egész törvény áthágásában bűnös és aki e törvény szerint tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak. Szükségesnek látta azonban, hogy a szeretet törvénye ellen elkövetett vétségek egyikére rámutasson és ez a személyválogatás, amiből ered a részrehajlás, ridegség, ellenszenv, gyűlölködés és más ezekhez hasonló bűn. Azt adja tehát intésfii, hogy beszédben és cselekedetben egyaránt aképpen forgolódjanak a keresztyének, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. A szeretet egyes nyilvár.úlásai között fő erény az irgalmasság (2 l 3), amelyben természetszerűleg megvan az a bátorságos bizodalom, hogy az Isten szigorú ítéletének kárhoztató súlyától nem fél, sőt dicsekszik az ítélet ellenében. Míg ugyanis a könyörtelenségre kérlelhetetlen ítélet vár, addig a könyörületesség győzedelmeskedik a legkeményebb Ítélet hatalma felett is. Ha irgalmatlan valaki, még arra sem hivatkozhatik, hogy neki hite van, mert a hitnek csak akkor van értéke, ha cselekedetei vannak. Ilyen hitről tanúskodó cselekedet az irgalmasság, mely a szegények, ügyefogyottak, árvák és özvegyek önzetlen felsegélésében bizonyítható be a legközvetlenebb módon. Keresztyén társadalomban nagy jelentőségű és értékes erény a szerénység, illetőleg az apostol terminológiája szerint az alázatosság (1 9 ] t, 4 6. 1 0). Arra nézve azonban, hogy ezzel az erénnyel kiknek kell ékeskedni, vagy hogy kikhez méltó az alázatosság ? ahány ember, annyiféleképpen vélekedhetik. Figyelemre méltó tehát a Jakab felfogása, mely szerint úgy a szegény, mint a gazdag egyaránt ugyanazon szempontból bírálandó el és mindeniknek egyformán alázatosnak kell lenni. Ezt a tételt a következő tömör analysis eredményéfii mondja ki: A szegénysorsú, vagyontalan, alárendelt, csekély fizetésű, szolgai foglalkozásra alkalmazott keresztyén ember,
