Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

Jalcab apostol theologiája és ethikája. 185 bármily alacsony körben mozog is a társadalomban, mégis az Úr színe előtt magas állást, foglal el, mint hívő, mert az Úr nem külső rang, múló vagyon ós világi fény, hanem a belső lelkület, tartalom ós jellemtisztaság szerint mérlegeli az ember erkölcsi értékét. A szegény, koldus ember, nem azért, mert éppen szegény, hanem azért, mert keresztyén és a Krisztus tulajdona: romolhatatlan dicsőségnek a részese, amellyel mint kegyelmi nagy ajándékkal dicsekedhetik. Viszont a jómódú, vagy éppen dúsgazdag keresztyén ember, még ha oly előkelő társadalmi állása van is, gondolja meg, hogy az ő múló földi gazdagságának az Isten országához való viszonyában és keresztyén volta tekintetében semmi jelentősége sincs és így nem lehet semmi oka sem arra, hogy felfuvalkodjék és kérkedjék. Eszerint úgy a szegény az ő alantas állapotában, mint a gazdag a maga kényelmé­ben és társadalmi rangjában teljesen ugyanazon szempont alá esik; vagyis az alacsony sorsú atyafi az δ szellemerkölcsi móltóságával bízvást dicsekedhetik, viszont a gazdag csakis az δ alacsonyságával büszkélkedjék. Ez elemzés még vilá­gosabb megérthetése végett az apostol mintegy megjelenít szemünk előtt egy egyszerű családból való palaestinai zsidót, aki Krisztus hívévé lett és mint buzgó keresztyén atyafi bérért szolgál most ennél, majd annál a gazdánál. Ugyan juthat-e egy ilyen embernek eszébe, hogy dicsekedjék, vagy éppen kérkedjék? Az δ kenyere és itala az alázatosság. És ezt természetesnek is találja mindenki. Ám, itt van egy gazdag jeruzsálemi zsidó is, aki talán milliomos és nagy társadalmi tekintélyben részesül. Szintén tagja a keresztyén gyülekezetnek, mint áttért hívő. Vagyoni helyzetével összefér a nagy lábon élés, sőt a dicsekedés is. Azonban nagyon való­színű, sőt bizonyos, hogy ez nem az alacsonyságával kérke­dik. A keresztyén társadalom két ellentétes rétegét ábrázoló eme két atyafi viselkedése, irányzata és példája nem hagy­ható szó nélkül, viszont az evangéliomnak ki kell egyenlíteni azokat az egyenetlenségeket, amelyek a társadalom szegény és gazdag elemei között kiélesedhetnének és socziális torzsal­kodásokat idézhetnének elő. Jakab tehát felmutatja az arany középútat, mintha a textus értelmezéséül ezt mondaná: Te, szegény keresztyén atyafi, gondold meg, hogy vagyontalansá­god kárpótlásáúl nagy lelki és erkölcsi tőkével áldott meg az Úr; ne feledkezzél meg tehát soha a te lelki és erkölcsi hivatásod nagyságáról, sőt ezzel mint mennyei ajándékkal dicsekedjél a te alázatos voltodban. Te pedig gazdag keresztyén atyafi, sohase téveszd szem elől, hogy néked mint hívőnek nem lehet biza­kodnod a földi javak sokaságában, sőt folytonosan ki vagy téve annak a veszélynek, hogy a kegyelem állapotából a múló kincsek szerelme és csábításai folytán kiesel és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom