Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jalcab apostol theologiája és ethikája. 185 bármily alacsony körben mozog is a társadalomban, mégis az Úr színe előtt magas állást, foglal el, mint hívő, mert az Úr nem külső rang, múló vagyon ós világi fény, hanem a belső lelkület, tartalom ós jellemtisztaság szerint mérlegeli az ember erkölcsi értékét. A szegény, koldus ember, nem azért, mert éppen szegény, hanem azért, mert keresztyén és a Krisztus tulajdona: romolhatatlan dicsőségnek a részese, amellyel mint kegyelmi nagy ajándékkal dicsekedhetik. Viszont a jómódú, vagy éppen dúsgazdag keresztyén ember, még ha oly előkelő társadalmi állása van is, gondolja meg, hogy az ő múló földi gazdagságának az Isten országához való viszonyában és keresztyén volta tekintetében semmi jelentősége sincs és így nem lehet semmi oka sem arra, hogy felfuvalkodjék és kérkedjék. Eszerint úgy a szegény az ő alantas állapotában, mint a gazdag a maga kényelmében és társadalmi rangjában teljesen ugyanazon szempont alá esik; vagyis az alacsony sorsú atyafi az δ szellemerkölcsi móltóságával bízvást dicsekedhetik, viszont a gazdag csakis az δ alacsonyságával büszkélkedjék. Ez elemzés még világosabb megérthetése végett az apostol mintegy megjelenít szemünk előtt egy egyszerű családból való palaestinai zsidót, aki Krisztus hívévé lett és mint buzgó keresztyén atyafi bérért szolgál most ennél, majd annál a gazdánál. Ugyan juthat-e egy ilyen embernek eszébe, hogy dicsekedjék, vagy éppen kérkedjék? Az δ kenyere és itala az alázatosság. És ezt természetesnek is találja mindenki. Ám, itt van egy gazdag jeruzsálemi zsidó is, aki talán milliomos és nagy társadalmi tekintélyben részesül. Szintén tagja a keresztyén gyülekezetnek, mint áttért hívő. Vagyoni helyzetével összefér a nagy lábon élés, sőt a dicsekedés is. Azonban nagyon valószínű, sőt bizonyos, hogy ez nem az alacsonyságával kérkedik. A keresztyén társadalom két ellentétes rétegét ábrázoló eme két atyafi viselkedése, irányzata és példája nem hagyható szó nélkül, viszont az evangéliomnak ki kell egyenlíteni azokat az egyenetlenségeket, amelyek a társadalom szegény és gazdag elemei között kiélesedhetnének és socziális torzsalkodásokat idézhetnének elő. Jakab tehát felmutatja az arany középútat, mintha a textus értelmezéséül ezt mondaná: Te, szegény keresztyén atyafi, gondold meg, hogy vagyontalanságod kárpótlásáúl nagy lelki és erkölcsi tőkével áldott meg az Úr; ne feledkezzél meg tehát soha a te lelki és erkölcsi hivatásod nagyságáról, sőt ezzel mint mennyei ajándékkal dicsekedjél a te alázatos voltodban. Te pedig gazdag keresztyén atyafi, sohase téveszd szem elől, hogy néked mint hívőnek nem lehet bizakodnod a földi javak sokaságában, sőt folytonosan ki vagy téve annak a veszélynek, hogy a kegyelem állapotából a múló kincsek szerelme és csábításai folytán kiesel és a