Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jalcab apostol theologiája és ethikája. 177 árnyéka nem közelíthet hozzá, tehát mocsoktalan, szent. A szertartáskodás és alakiasság már fogalmilag is tartalmi fogyatékossággal jár, de a szívből, odaadással végzett istenitisztelet megnyugtatást, vigasztalást, reménységet és boldogító érzéseket gerjeszt a lélekben. Az ilyen önzetlen, igazi vallásosság kedves az Isten előtt, aki nékünk Atyánk, akit éppen ezért bárminemű alakoskodástól megválva, őszinte gyermeki bizodalommal és hűséggel kell tisztelnünk. Ami a tiszta és szeplőtlen istenitisztelet lényegét illeti, annak megismertetése végett egyéb nyilvánulások részletes felsorolásának mellőzésével csupán egy positiv és egy negativ jellegű mozzanatot említ fel az apostol. Amaz a könyörülő, részvevő szeretet tényében, emez a keresztyén egyéniség megőrzésében érvényesül. Amannak példája az árvák és özvegyek meglátogatása az ő nyomorúságukban, emennek igazolása a bűnös világ mételyező hatásától való óvakodás. Amaz önmegtagadást, áldozatkészséget, szeretetet feltételez ós igényel, emez jellemszilárdságról, lemondásról, keresztyéni erényről tanúskodik. Aki a gyámoltalanok, ügyefogyottak, elhagyatottak, szűkölködők gondját magára veszi és a nyomorúság, gyász, bánat eloszlatásán önzetlen készséggel buzgólkodik: azt a szeretet sugalmazza és indítja az irgalmasság cselekedeteire. Az ilyen jóságos ós keresztyéni munka egy-egy alkotó eleme az istenitiszteletnek, haugyan és amennyiben olyan szívből-lélekből ered, amely szeplőtelenül, feddhetetlenül, erkölcsi épségben marad a bűn bármiféle kísértései és üzelmei közepett. Mert bár a keresztyén embert az Isten akarata az igazságnak igéje tudniillik az evangéliom által újjászűli és ezzel a bűnös világ környezetétől elkülöníti: mindazáltal sokképpen vétkezünk mindnyájan és szükségűnk van az erkölcsi védekezésre. Az ethikai integritás alapkövetelménye a tisztaság, ami szellemi józansággal, bölcs belátással párosúlva diadalmaskodik a sátán összes hatalma felett. Ez az erkölcsi győzelem egyfelőlaz ember ténye,amennyiben kinekkinek megvan az a képessége és akaratereje, hogy önmagát tisztán megtartsa, viszont másfelől egyszersmind Isten ténye, mert Ο őriz meg a gonosztól. Nyilvánvaló azonban, hogy az Isten segedelmét csakis azok remélhetik, akik önmagok is minden erejökkel törekednek a megszentelődésre. Mondanunk sem kell, hogy a vallásosság lényegének meghatározása ezzel az exemplificatióval nincs kimerítve, sőt inkább ez csupán egyegy vonatkozás a vallási jelenségek és tények rengeteg halmazából. Üdvös hatású vallási erénynek tekinti Jakab az imádkozlást, amely egyfelől a kegyes lélek természetszerű megnyilatkozása, másfelől pedig az Istennel való érintkezés legközvetlenebb módja. Az élet külömböző bajai, szenvedései Theol. Szaklap XIII, évf, 12
