Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Szelényi Ödöntől: A magyarországi ev. középiskolák tantervének történetéhez (1805-1886.)

146 Dr. Szelényi Ödön. iskolai alap létesítendő a hívek megadóztatása, gyűjtések, egyházi offertoriumok stb. segítségével. Ebből az alapból lehetne az újonnan képezendő tanárokat segélyezni, szegénysorsú növendékeket támogatni, az elaggott tanítóknak nyugdíjat adni és az iskolákat taneszközökkel és könyvtárral felszerelni. A Schedius-féle tanterv tartalmi ismertetését ezzel befejezhetem, de mielőtt kritikai megjegyzést fűznék hozzá, még egy dolgot kell érintenem. A nyomtatvány 22-dik lapja hivatkozik ugyanis a következő javaslatra. „De studio linguae hungaricae vid. Opinio ad ne χ a, Illust. Dom L. B. Alexandri Prónay." Ε véleményt azonban függelékképen ismét csak ά pozsonyi lyc. levéltár példányában találtam, még pedig irott alakban hozzácsatoltan a nyomtatványhoz, aláírás nélkül ezen czímmel: „Reflexiones circa promovendam Linguam Hung. inter Evangelicos Aug. Conf." Szerzője igen fontosnak tartja a magyar nyelv felkarolását az evangélikusok körében. Mivel azonban az ev. iskolák túlnyomó része tót és német vidéken van, a magyarosodás még annyira sem fog haladhatni, hogy azokban a tót és német anyanyelvűek a magyar nyelvet megtanulhatnák. A czél érdekében a következőket kell tennünk Már most is dívik az az üdvös szokás, hogy nem — magyar ajkú növendékeink 12—13 éves korukban magyar vidékre mennek magyar szóra. Hogy ez a vándorlás (commigratio) annál nagyobb haszonnal járjon, azon kell lennünk, hogy magyar vidéken fekvő iskoláink (Gömör = (Sajógömör, Osgyán és Győr) a magyar nyelv elsajátítását minden telhető eszközzel lehetővé tegyék. Ennek legbiztosabb módja, hogy ez iskolák tanítói született magyarok legyenek, akik más nyelvet nem is tudnak. Mivel saját kebelünkből megfelelő tanerőket aligha fogunk kaphatni, református diákokat kell alkalmaznunk tanítókul. Ez intézetekben aztán a magyar nyelv tanításának minden egyéb, még a latin nyelv tanítása is alárendeltetnék. A többi iskolában pedig legalább egy oly tanárnak kellene lenni, aki a magyar nyelvet tökéletesen bírja, miért is kivált a dunántúli ev. superintendentiának arra kell törekednie, hogy az alája tartozó magyar ifjakat a philosophiai — theologiai Studium folytatására ösztönözze. Hogy a magyar nyelv az összes intézetekben helyesen és egyöntetűen taníttassék, megfelelő magyar nyelvtanról is kellene gondoskodni t. i. olyanról, amely iskoláink tanulóinak és hallgatóinak az igényeit tartja szem előtt. Ε mű megszerkesztésével Schedius Lajost kellene megbízni. Végűi felveti a javaslat azt a kérdést, vájjon kellene-e a magyar nyelvet az összes német és tót gyülekezetekben, illetőleg azok elemi iskoláiban tanítani? Felelete így hangzik: „Valde adhaereo. Vereor enim linguam hungaricam hac ratione, quod si nempe