Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: A magyarországi ev. középiskolák tantervének történetéhez (1805-1886.)
A magyarországi ev. középiskolák tantervének történetéhez. 147 per alienigenas tradita fuerit adhuc mag'is destructum iri". Így végződik az okos, gondolatokban gazdag, az eszményt és az elérhetőt gondosan mérlegelő vélemény. És most lássuk magát a tantervet. Mint az első olyan kísérlet, mely az ev. iskolák körébe rendet, egyöntetűséget igyekezett belevinni és azoknak egységes szervezetet adni, kétségkívül korszakalkotó. Nem Schediusnak és az ő munkatársainak a hibája, hogy az annyi körültekintéssel, nagy paedagőgiai tudással és annyi tanácskozás után készült tanterv nehezen, vagy egyáltalán nem léphetett életbe. Ennek oka részben az, hogy az egyes iskolák szűkös anyagi viszonyaik miatt nem tudtak a tanterv követeléseinek eleget tenni, (e súlyos anyagi helyzetet az 1811-ki devalvatió még csak súlyosbította), de volt része a tanterv hallgatólagos mellőzesében az egyes ev. iskolák, illetőleg azok fenntartó hatóságai között fennállott áldatlan féltékenységnek is. Minden intézet külön tantervet szeretett volna megállapítani és a felügyeletet legfeljebb az olyan testülettől vette szívesen, mely az iskola fenntartási költségeihez hozzájárult. Innen magyarázható az, hogy az egyetemes gyűlések folyton sürgetik a tanterv behozását, az 1811-ki pedig egyenesen hivatalvesztés terhe alatt hagyta meg minden tanárnak és tanítónak, hogy az új rendszerhez alkalmazkodjék. Ez év után elhallgat a sürgetés, de bizonyára nem azért, mintha máiminden iskola mindenben eleget tett volna kötelességének. Nemzeti szempontból kifogást tehetne a tanterv ellen annyiban, hogy ép a felsőbb osztályokban (a humanitás és lyceum tanfolyamaiban) a magyar nyelvet csak rendkívüli órákban taníttatja, de Prónay báró megjegyzéseiből megértjük az okot, mely a tanterv készítőit rákónyszerítette az átmeneti intézkedésre. Azt is el kell azonban ismerni, hogy Schedius maga sem érezte át egészen a magyar nyelv faji öntudatosadó erejét. A műből kitetsző paedagógiai és didactikai elvek általában helyesek. A realismus és huinanismus, másfelől az idealismus és usilitarismus egyensúlyt tartanak benne. A reális tárgyaknál ismételten hangoztatja a tanterv a szemléltető eljárást, a szükséges taneszközök beszerzését, a classikus studiumnál pedig az olvasmányra helyezi a fősúlyt, amint általában az ezen tárgyakra vonatkozó utasításai a legsikerültebbek. Legkevésbbé új a történettanítás tekintetében, de e pontra nézve mentő körülmény az, hogy részletes methodikai fejtegetésbe úgysem akart bocsátKozni. Helyesen hangsúlyozza a magánszorgalom fontosságát. Nagy kedvvel felkarolja az egészségügyi és paedagógiai ismereteket és két helyen is foglalkozik a tanító és tanárképzés kérdésével. Fontos intézkedés az iskolafajok elkülönzése (bár még mindig 10*
