Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Szelényi Ödöntől: A magyarországi ev. középiskolák tantervének történetéhez (1805-1886.)

138 Dr. Szelényi Ödön. A nyilvános oktatás vázolt czéljainak megfelelőiem négyféle iskolát lehet megkülönböztetni. 1. falusi iskolák, 2. polgári iskolák, 3. latin vagy tudósiskolák, 4. leány iskolák. Ezek különböznek egymástól a bennök tárgyalt tudományok, az irodalmi segédeszközök, a tárgyalás módja, a növendékek kora és a tanítók száma tekintetében. Hogy az iskolákból a társadalomra háramló haszon teljes legyen, bölcs és erélyes iskolai elöljárókra van szükség, kiknek tiszte arra ügyelni, hogy az iskolának kitűnő tanítói legyenek, hogy csak ilyenek képeztessenek ós választassanak; hogy az ifjúság bölcs és szigorú fegyelem alatt tartassék; hogy az iskolai rendszer fogyatkozásait folyvást kiegészítsék egészen addig, míg az iskolai rendszer fölülvizsgálatnak vethető alá, aminek ötévenként kellene megtörténnie és végűi, hogy legyen az iskolának pénzalapja ós az helyesen kezeltessék. A falusi iskolák czélja: erős embereket, buzgó keresztyéneket és ügyes földmíveseket, vagy falusi mesterembereket képezni. Ε czélnek elérésére a következők tanítandók: 1. A figyelem, értelem és emlékezet gyakorlása. 2. Betűk ismerete, hangok kiejtése, szótagolás, írt és nyomtatott szöveg olvasása. 3. Helyes és szépírás. 4. A számtan elemei a falusi embernek szükségleteire való tekintettel. 5. Az anyanyelv legszükségesebb szabályai; ahol pedig az anyanyelv nem a magyar vagy a nemet, ott ezeknek a tanítását is szorgalmazni kell. 6. Hittan, bibliai történetek a szentírás olvasásával. 7. Az olvasókönyv olvasása és magyarázata a szokratesi módszer szerint. Az olvasókönyv tartalmazza mindazokat, amikre a falusi embernek Magyarországon szüksége van. 8. A falusi életben előforduló fogalmazványok (nyugta, számla, levélírás stb.) szerkesztése. 9. Ének. 10. Physikai gazdasági kísérletek és testi gyakorlatok. Ε tananyagot 3 éves cyclusra (= tanfolyamra: 1. initiantes, 2. legentes, 3. maturi) osztja be Schedius, melyeknél 1-3 tanító alkalmazható. A fiúk és leányok 6—7 éves korukban lépnek a falusi iskolába és 11—12 éves korukban fejezik azt be, amikor az úrvacsorához készíttetnek elő. A két tanítós iskolában már többet is lehet tanítani: földrajzot, természetrajzot, több hazai nyelvet, rajzolást; a válogatott ifjaknak pedig magánórákban elő lehet adni a latin nyelvnek az elemeit. A tanítás módszerére nézve Sch. kívánatosnak mondja egy iskolai módszertannak (methodologia scholastica) szerkesztését, melyet a tanítók úgy a tantárgyak közlése, mint a gyakorlatok végzése tekintetében követni tartoznának. Egy külön fejezetben szól a tankönyvekről és segédeszközökről; végűi pedig megemlékszik a vasárnapi iskolákról (scholae dominicales), melyeknek lényege, hogy az érettebb ifjúság a tanító vagy a lelkész vezetése alatt az iskolában tanultakat ismétli, tökéletesebben