Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
12 D. lírdós József. írás, tudniillik az ószövetségi kánon szerint útal a királyi törvényre, azaz a legfelsőbb mennyei parancsolatra, amely ez: „Szeressed a te felebarátodat, mint tenmagadat" (2 8 v.o. Le ν 19 1 8), ebben mint a szeretet törvényében egyszersmind az Isten iránt való szeretetet is hirdeti; viszont a részrehajlás, személyválogatás megrovása alkalmából határozottan a mózesi tilalom lebe;; szeme előtt, amikor (2 9 v. ö. Deut 1 17 16 i y) arról világosítja fel a hívőket, hogy ha az emberek értékelésénél és elbírálásánál a külső jelenségekre és nem a belső tartalomra helyezik a súlyt, abban az esetben megszedik az Isten törvényét, amely ezen magatartásukért megfeddi őket. Mivel pedig a törvény egységes, osztatlan egész, ebből következik, hogy aki csak egyetlen parancsolat ellen is vétkezik, még haszinte a többit megtudná is tartani: az egész törvény megrontásában bűnös (2 1„. n.). Éppen ezért és ily értelemben tilos a felebarátok megszólása, rágalmazása, elítélése (4 l t v. ö. Lev 19, f i). amit ugyanazon ószövetségi törvény ostoroz, amelyet Urunk betöltött; tilos a könynyelmű, vakmerő esküdözés (5 1 2), amire nézve szintén Urunk nyilatkoztatta ki a legfőbb kánont [Mt 5 33-37·)· Mindezek a vonatkozások igazolják, hogy Jakab az ószövetségi törvény tartalmát egészen feltalálja abban az evangéliomban, mely igazságot szól, szabadságot ad ama tökéletes Idvezítő által, aki az Isten akaratát hirdette és megvalósította Az evangéliom munkája pedig eképpen megy végbe: Amint a bűnös ember lelkében felébred a szabadság után való vágyódás, és önereje helyett az Isten kegyelmére bízza inagát: már ezzel fogékonnyá lett az igazság beszéde iránt. Az evangéliom fülébe cseng, útat talál a szíve lelke rejtekébe, ahol plánta módjára meggyökerezik, hogy aztán a maga idejében gyümölcsöt teremjen. Ez a gondolat vezérli Jakabot, amikor azt mondja, hogy az evangéliom a hívőkbe, tudniillik azok elméjébe és szívébe beoltott ige (Ί εμψιτος λόγος; 1 2 1), amelyet már a Krisztusban való hivésök, azaz hívőkké lételök alkalmával elfogadtak; de mivel a bűn kísértései miatt folytonosan szükségök van a védekezésre: tehát fogékony, termőképes, jó szántóföldhöz hasonlóan újból meg újból föl kell tárni egész bensejöket az evangéliom befogadására. A keresztyén ember eszerint lényegesen más viszonyban van az evangéliommai, mint amilyen van a mózesi törvény és a zsidó között, amennyiben a kőtáblákra vésett mózesi törvény , mint követelő hatalom, csupán külsőleges, szertartásos cse\edetek teljesítésétől teszi függővé a lelki békességet és áldást, ellenben a szívbe beplántált evangéliom az ember egész lelki valóját átjárja, átalakítja (1 , 8) és képessé teszi arra, hogy az Isten ama tökéletes törvényének a Krisztus szellemében, önként, szabadon, ellenszolgáltatás várása nélkül, híven eleget
