Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)
Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája
Jakab apostol theologiája és ethikája. 11 méhez s fogadjuk hálásan az Ő szent beszédét, amelyet szívünkbe beplántált, mint fogékony jó talajba beültetett akkor, amidőn minket lelkiképpen életre hívott (1 1 92 t) Ε szerint az evangéliom a mi lelki életünknek legfőbb kalauza és a benne kijelentett igazság erejénél fosva váltságunknak eszköze. Ámde ezzel kapcsolatban egyszersmind erkölcsi mivoltunknak és hivatásunknak is szabályozója, bírája. Ez utóbbi jelentőségére való tekintetből nevezi azt az apostol a szabadság tökéletes törvényének (νόμος τέλειος ο της ελευθερίας 1 2 5). Ε meghatározás felett nem kell megütköznünk, azt gondolva, hogy a szabadság és a törvény kapcsolata merő ellenmondás. Igen; aki csakis hallja az evangéliomot: arra nézve az ige teher, melytől szabadulni, korlát, melyet elhárítani iparkodik, anélkül, hogy ezt megtehetné; aki azonban érzi ós tudja, hogy a bűn rabsága alatt görnyed és önerején nem bír szabadságra szert tenni: az az evangéliomban az isteni akarat tökéletes kinyilatkoztatását ismeri föl, amelyből megtanulja, hogy a szabadulás, a váltság, a törvény keretén kívül Abban az egyetlenegy Szentben kereshető és található, aki a törvénynek tökéletesen eleget tett. Nem ér tehát semmit, ha valaki csupán hallgatja az igét, de nem cselekeszi is, mert az ilyen ember äz evangéliomban, mint valamely tükörben, az ő természet szerint való ábrázatát észreveszi, megpillantja ugyan, és megdöbbenve tapasztalja, hogy mennyire tökéletlen és bűnös az egész lénye, azonban ezzel minden a régi állapotban marad; legfelebb arra törekszik, hogy valamivel jobb képe, kedvezőbb külső megjelenése legyen, ami még inkább rontja a helyzetét. Úgyde aki az evangéliomban a Krisztus által számunkra megszerzett szabadságnak a törvényét látja és magát ahoz méri: az állhatatosan megmarad abban és amellett, azaz nemcsak hallgatja, hanem cselekeszi is azt. Ez azt jelenti, hogy a hívő keresztyén élete Istennek tetsző, azaz olyan tényekkel ékeskedik, amelyek nem törvényszerű, kikényszerített és kötelező, hanem hitből fakadó, önkéntes, szabad elhatározásból történő cselekedetek (3 ) S. 1 7.). Ha már az evangéliom, mint a szabadság tökéletes törvénye, az Isten akaratának kinyilatkoztatása: nyilvánvaló, hogy az, a Mózes által közvetített törvénykijelentéssel teljes összhangban van, vagyis az ó- ós újszövetségi kijelentés lényegileg azonos. Amiképpen Idvezítőnk az Ο hegyi beszédében azt tanította, hogy Istennek parancsolatai különbség és kivétel nélkül^egyaránt kötelezők, minek alapján Ο — de csakis egyedül Ο — azokat az utolsó betűig és vonásig tökéletesen beteljesítette: aképpen Jakab apostol úgy is útal az ószövetségi törvény egyes rendeleteire, mint isteni tekintéllyel szentesített parancsolatokra. Így példánakokáért, mikor az
