Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 13. évfolyam, 1915 (Pozsony)

Dr. Erdős Józseftől: Jakab apostol theologiája és ethikája

10 D. lírdós József. bizonyságtételének (ή μαρτυρία τον deov v.w Ίψοϋ Χρίστου 1 Jim 5

9_

n, Apok 1 2) nevez. Jellemző, hogy Jakab az „evangéliom" szót éppen nem használja, azonban azt úgy theologiai mint ethikai tanításának egyedüli alapjául és forrásául tekintijés szemléltető eszméitető kifejezésekkel világítja meg, hogy lényegileg miben határozódik az evangéliom tartalma, rendeltetése és czélja. Szerinte az igehirdetés kútfeje egyedül az evangéliom, amelyet ebből a szempontból igazság beszédének (

λόγος άλη&είας 1 1

8 ν. ö. 2 Kor 6

7) nevez. Ennek az igazság beszédének olyan páratlan ereje van, hogy a halálból életet képes létrehívni az Isten akarata által. Minthogy tehát e jelzés szerint a keresztyén hívők lelki életének lételeme az evangéliom, fel kell mutatni azokat a körülményeket, jelenségeket és tényeket, amelyekkel ez az üdvtényező, az apostol szerint, vonatkozásban vagy kapcsolatban van. Már azzal, hogy az evangéliomot igazság beszédének nevezi, nyilván azt fejezi ki, hogy abban az Isten kinyilatkoztatásának teljessége, vagyis az az üdvtény tárul föl előttünk, amellyel a minden jó adomány és minden tökéletes ajándék egyedüli birtokosa és osztogatója, a világosságoknak Atyja (1 1

7) ezt a bűnös világot örök Fia által megszabadította. Erről a váltságműről, erről a valóságos kegyelmi tényről beszél az evangéliom, amelynek oly csodás alkotó ereje van, hogy a már egyszer halálra vált gyarló halandót megeleveníti, új teremtménnyé változtatja, tehát lelkiképpen szüli, mintha előbb nem is létezett volna. Ez azonban nem emberi erő vagy cselekedet eredménye, hanem az Isten feltétlenül szabad akaratának ténye és bizonysága (βουλήσεις σπε-λύ^σερ 1 1

8). Aki az evangéliom ama teremtői hatása folytán az igazság megismerésére eljut és eképpen életre kél, az olyan, mint a zsenge (1 1

8), azaz mint a föld, vagy az anya méhének első gyümölcse, ami tudvalevőleg Istennek kiválasztott és szent tulajdona. Ha tehát az evangéliom a lelki életnek kútfeje, amelyből ered úgy az egyes hívőknek, mint azok összeségének, vagyis a gyülekezetnek, az egyháznak léte, úgyhogy nála nélkül sem keresztyén hívőről, sem egyházról szó sem lehet: akkor egészen természetes ós indokolt, hogy azt nem csupán hallgatni, hanem követni, teljesíteni is kell. El kell távolítani szívünkből minden akadályt, ellenkezést, önzést, gyanakodást, haragot, ami feltartóztathatna bennünket az igazság beszédének hallgatásában, azaz készséges elfogadásában; sietnünk, buzgólkodnunk kell, hogy az tulajdonunkká váljék Ha szinte a velünk született gyarlóság és érzékiség miatt ottan-ottan elsötétül is szemünk előtt a látóhatár, avagy szívünkben a bűn rak fészket: ne saját erőnkre támaszkodva igyekezzünk tisztán látni és megszentelődni, hanem alázatossággal forduljunk az Isten kegyel-