Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok
•32 Révész Imre. pedig bajos elképzelni, hogy ha Perényi már a K. úrvacsorai tanításában kifejezett antilutheránizmust lát vala, mégis befogadja annak szerzőjét az udvarába s csak később jusson eszébe az eltérések feszegetése. 1) A dolog, nézetem szerint, a gyér adatok világánál inkább ilyesformán fest: Dévay 1537—40 között az úrvacsora-tan tekintetében mindinkább a svájci irányba terelődik, aminek következménye, hogy a szigorú lutheránus tanban — tehát a Perényi felfogásában is — hajlandó a katholicizmusba való visszaesést látni, így tűnteti föl a dolgot Stockei előtt is, azonban nagyon egyoldalú őlosséggel emelve ki a Perényi álláspontjának katholizáló elemeit (p. circumlatus aut in cancellos inclúsus sacramentum est) s ezzel szemben a maga felfogását olybá tüntetve föl, mintha ő tisztán csak e katholikus szempont ellen, az „integritás sacramenti" (t. i. bizonyára abban az egyetemes prot. értelemben, hogy ige nélkül nincs sacramentum) érdekében emelte volna föl tiltakozó szavát, amely tény magában véve még semmi megbotránkozni valót nem foglal magában s látjuk is, hogy Stockei minden különösebb kommentár (Dévaynak sacramentarismussal való gyanúsítása) nélkül adja elő Révaynak a „discessio" okát. A lutheránus meggyőződéséhez keményen ragaszkodó, de finomabb theologiai distinctiókra bajosan képes katona és politikus Perényi Péter alighanem el is ejthetett a vita hevében egyes katholikus izű nyilatkozatokat, amelyek aztán Dévayt annálinkább megerősíthették annak a belátásában, hogy a lutheri úrvacsoratan a sacramentum ,,integritas"-ának nagy érdekét kellőképen nem biztosító felálláspont. Viszont azonban — bizonyára legnagyobb mesterét, Melanchthont véve például — a lehetőségig kerülni akarta a szakítást s talán innen magyarázható meg a legkönnyebben Stöckelhez írott sorainak az a (tapintatos) egyoldalúsága, mellyel Perényivel való összekülönbözését okolja meg s amely az egész idézetben bizonyos szűkszavú homályosságot teremt. Perényi Péter után Serédi Gáspár felsőmagyarországi főkapitány oltalma alatt lett Szikszón (Abauj vm.) iskolamester; 2) itt már bizonyára határozottan svájci értelemben tanít az úrvacsoráról, kétségtelenül pátrónusa jóváhagyásával (mert hiszen Serédi bajosan ád vala néki menedéket és állást a saját birtokán, ha ő maga még a lutheránizmushoz húz) *) Serédi Gáspár levele Nádasdy Tamáshoz (A Tp. 138-139 és Et. Ε. III. k. 232—233.) valószínűvé teszi, hogy Perényi — a Serédi jóvoltából — már 1538 kora tavaszán megismerkedett a K.-sal. A Szilády idézte hely (melyet δ a Stöckelhez írott summával állít párhuzamba): „nem változat szerént, de hitemnek bizonyossá tétele szerént" stb. (K 106.) szerintem világosan a kath. transsubstantiatiotan ellen való polémia, amelyben Perényinek a legkisebb oka sem lehetett megbotránkozni. ") Stockei id. lev. Et. Emi. 466 - 67.
