Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

Dévay-tanulmány ok. 33 s amellett a Révay Ferenc anyagi támogatását is élvezve.

1) De itt is alig egy évig tart a nyugalma. 1541 végén már Wittenbergben akadunk rá, ahová ez alkalommal nem jószántából ment ki: püspöki és királyi üldözés zavarta ki szikszói munkásságából s kergette számkivetésbe.

2) Még 1542 április 8-án is Wittenbergből írt panaszos levelet Révay Ferencnek a bujdosás keserű kenyerét evő nagy ember ') aki, ha Luther előtt nem is,

4) szíves házigazdája, Melanchthon előtt bizonyosan föltárta a theol. gondolkodásában lassanként végbement nagy változást. Ki tudja, mi késztette aztán, hogy megint csak hazanézzen ? Elég az hozzá, hogy 1543 közepe előtt már ismét itthon van s Miskolczon prédikátorkodnék, ha volna maradása a barátok mesterkedésétől, akik miatt az óv közepén megint csak földönfutó. Már a következő óv elején Stöckel sem tud a dolgairól bizonyosat („audio eum Coronam usque concessisse")*) de a D. akkori álláspontját körvonalozó szavaiból („Matthias videtur mediam quandam sententiam tueri, quanquam humanis coniecturis magis, quam scripturis nititur, ut illi fecerunt, qui antea hanc causam tractarunt") eléggé világosan kivehető, hogy ez a „media sententia" valamely a Luther és a Zwingli tanításai között álló, de lutheránus felfogás szerint a Zwingliéhez közelebb hajló („humanis conjecturis magis nititurírja a hű lutheránus Stöckel) felfogása lehetett az úrvacsora dogmatikumának, — nagyot tóvedünk-e, ha azt hisszük, a Butzer, vagy ép egyenesen a Kálvin-féle ? Hogy ezt a media sententiát a Drágfy Gáspár jószágain

6) szabadon hirdethette, bizonyos : hiszen az 1545-iki (I.) erdődi zsinat ennek a főúrnak auspiciumai alatt épen nem szigorúan lutheri szellemben nyilatkozik az úrvacsoráról. Ez év tavaszán az eperjes-vidéki luth. papoktól végre már maga Luther is megtudta a valót Dévay felfogását illetőleg,

7) ') Révay maga már ekkor szintén erős zwingliánus hajlamokat árul el; 1. Ribini Memorabilia Aug. Conf. in Hungaria I. 43. sk. Luther Révayhoz : „ipse quoque miratus sum, quomodo tanta argumentorum copia Tibi ex Zvinglio inhaerit, in re sacramentaria." η L. Révész I. i. m. 48. a Corp. Ref. IV. 714. után. ») Köz. Fraknói Tör. Tár 1880. 10 sk. és Et. Emi. IV. 14 sk. Hogy e kétségtelenül izgatott hangú, sötét látóhatárú levélből az elkeseredés mellett még csüggedés is szólana, mint Fraknói odaveti, nem tapasztalom. Két kiemelkedő, magasztos hangú mondata („ut Deo visum fuerit, regat me, defendat, tuealur, quousque voluerit") és „Pios consolari necesse est") épen a minden földi nyomorúságon fölűlemelkedő csiiggedetlen hitre mutat. *) L. Fraknói Réwai Fer. stb. 62. Et. Emi. IV. 277. Luther még teljes bizalommal küld vele Révay számára egy újabb rövid iratot a sacramentum ügyében. 6) Stöckel Révayhoz Fraknói i. m. 59. és Et. Emi. 338. sk. «) Szilády RMK Tára II. 431. ') L. levelét az eperjesi és ep. vidéki papsághoz Ribini im. I. 60 és Et. Emi. IV. 350. Theol. szaklap XU. évf. 3