Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A göraöri ág. hitv. evang. esperesség története. 69 — később alsó sajói lelkészt 1618 ápril 25-én Csetneken azért is mert ,,a karácsont a régi naptár szerint ünnepelte" hivatalából kivetkőztették és csak 1620 ápril 22-én fogadták ismét kegyelembe, miután többen közbevetették magokat az erdekében, de neje, ki „nagyot vétkezett" — úgy látszik, hogy „Ave Mária!" imádkozott — egy vasárnapon szégyen szemre állíttatott ki a templomban; (Prot. Schröter 84 és 103 1.). A róm. kath. látványos szertartások úgy átmentek a nép vérébe, hogy minden tilalom ós fenyíték dacára azokat feledni és azoktól megválni nem tudott. így pl. 1612 ápril 25-én Oláhpatakán arról értesült az esperesség, hogy Betléren, Veszverésen és Markuskán még mindig tüzet gyújtanak a templom előtt és húsvétkor feszülettel járják körül a vetéseket ; a három falút természetesen rögtön felelősségre vonták és meg is büntették (Prot. Schröter41.1.). Ez okból is szükséges volt, hogy az esperes az egyes egyházakat mennél gyakrabban látogassa, mely alkalommal rendesen a régi babonás szertartások kiirtása ós az egyházi- ós papi jövedelmek jegyzékbe vétele tekintetett főfeladatnak. így történt 1599, 1610 és 1616 a mikor több egyház lett beható vizsgálat alá vonva. Példáúl: 1599 január 30-án Veszverésen, meghagyatott (Flóriani) Kristóf (lelkész) úrnak, hogy a mennyasszonyok és egyházkelő nők avatásánál a szokásos „babonás szertartásokat" mellőzze, a keresztelésnól pedig ne merjen gyertyát gyújtani! (Prot. Rimanovi 220. 1.). 1599 február 2-án Felső Sajón a tűzgyújtás szt. János napján, a fonoda ós laetare vasárnapján a halál kihurcolása tiltatott be (Prot. Rimanovi 221. 1.). G) Egyes egyházuk. Egyes egyházaink e korszakban a hívek tekintélyes számával dicsekedtek, amennyiben rendszerint több kevesebb helységet találunk kebelükben; így pl. a rőcei egyházhoz 1596-ban Vizesrét, Zdichava ós Kis-Rőce; a krasznahorkaváraljaihoz 1610-ben Pacsa, Hárskút, Hosszúrét és Jólész; a rozsnyóihoz 1606-ban Betlér, Nadabula és Csúcsom; a veszveresihez a 18-ik század elejéig Henckó és a felső sajóihoz a legújabb időkig Rédova is tartozott, a tekintélyesebb leányegyházak azonban csakhamar külön váltak és anyaegyházakká lettek mint pl. 1619 ápril 25-én Kun-Tapolca (Prot. Rimanovi 523. 1.) és 1607 körül Betlér (Prot. Schröter 14, 22). Meg kell itt jegyeznem, hogy a fent elősorolt leányegyházak illetve községek lakosai egy lélekig lutheránusok voltak és hogy azokban a helységekben máshitű egyház nem létezett ős nem is létezhetett, amennyiben ez idétt két felekezet egy községben