Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
70 Milíulik József. még . . . meg nem fórt, egyik a másikat elnyomta, elnyelte volna! Hogy az egyházi jövedelmeknek e korszakban törtónt összeírásáról is képünk legyen, ide iktatom a baradnai egyházra vonatkozót, mely 1596 február 10-én az egyházlátogatás alkalmával egy mezőssi Borbély Jánosnál talált 1477-ben kelt latin feljegyzés 1) után jegyzőkönyvbe lett iktatva: „A baradnai plébania jövedelmei 1477-ben: Item kiki fizet 12 új dénárt. Item egy szombati véka tiszta búzát. Item egy véka őszi búzát. Item egy véka zabot. Item egy jó tyúkot. Item avatásért egy új dénárt, egy gyertyát, egy búzakalácsot és egy tyúkot. Item kiki tartozik egy szekér fát fuvarozni. Item gyónásnál letesz kiki egy új dénárt. Item keresztelósért egy új dénárt. Item harangozásért egy dénárt." (Prot. Rimanovi 146. 1.). Nem kevésbé érdekes a dobsinai egyházi jövedelmek összeírása, melyet Peceli Zsigmond itteni lelkész 1622-ben eszközölt: „A dobsinai lelkész jövedelmei:" 1) 1. a tized, mely a borsó és kapás növények kivételével minden gabona, búza, őszi és tavaszi rozs, árpa, köles, zab és más termesztményekből teljesen jár. Jegyzet. Egy földmives 1596-ban borsót vetett ós midőn ez pompásan sikerült, a többiek is nemsokára a tízed tetemes kárával az összes földeket azzal vetették be, mert habár többnyire 10—13 szekérrel is hoztak a csűrbe és 50—60 köböllel is mértek, még sem adtak tízedet belőle és a háládatlanok azon igéretöket sem váltották be, melyet az esperesség közbenjárására — t. i. az 1596 november 25-én tartott egyházlátogatás alkalmával — tettek és mely szerint a kicsépelt mennyiségből tartoztak volna tízedet adni. Hálátlanságuk miatt le is vette aztán az isten e terményről az áldást, mit nekik nem egyszer a szószékről fenyegetés közben megjósoltam (sic!). A méhek után a tizedik raj a lelkész-é, de ő adja hozzá a méhkast. Len ós kenderből tetszósök szerint adnak valami keveset. A polgár, ki mit sem vet, 12 dénárt fizet évenként „keresztyénség (Christenthum)" cím alatt, a zsellér hat pénzt. 2. A mellékjövedelmekről (de accidentiis). A pápistakorban szokás volt, hogy a róm. kath. plébános karácsonkor (in vigiliis nativitatis Christi) feszülettel áldozva *) Ez kisebb címe; a nagyobb így hangzik: „Assignatio uni versorum parochiae Dopschensis proventuum, per me Sigismundum Pecelium Nissenum Silezium senem septuagenarium, indiqueque agentem eiusdem ecclesiae 36 annis pastorem in usum meorum successorum reposita" és aztán jön „Proventus Parochiae Dopschensis Τ de Decimis. ..."
