Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Könyvismertetés - Daxer György dr.-tól: Rendszeres theologiai irodalom

ICönyvismertetés. 315 philosophia vagy egyes kérdései a theologusok sorában is találnak megint mívelőkre. így jelent meg nem rég a mi kiadónknál az igen szorgalmasan Írogató Dunkmann greifswaldi tanár tollából egy dolgozat: „

Metaphysik der Geschichte. Eine Studie zur Religionsphilosophie cím alatt (70 1. ára 180 mk. = 216 Κ.), mely ide tartozik. Dunkmann az aristotelesi „természet metaphysikájával," és a kanti „Metaphysik der Sitten"-nól szemben más útat keres s a „történet metaphysikáját" akarja megalapítani. Nem új út ez, Schiller, a romantika, Hegel már járták, Dilthey s Rickert megfoghatatlan módon elutasítják, de a szerzó' újból igyekszik azt felmutatni, még pedig az újabb idevágó philosophiai irodalom alapos ismerete és felhasználása alapján. Azért, aki magára veszi e munka tanulmányozásának fáradságát, gazdagon meg lesz jutalmazva okulásban. A dogmatika elveinek kérdését napjainkban, sokan történeti szempontból kutatják (Troeltsch után Weber, Reinhard, Heim, Rendtorff s. m.). Előttünk van egy könyv, mely a református dogmatikával foglalkozik ily szempont alatt: Lic. Althaus Pál: „

Die Prinzipien der deutschen re/ormiertien Dogmatik im Zeitalter der aristotelischen Scholastik" cím alatt (VIII. s 275 1. ára 7'50 mk. = 9 Κ.). A szerző Keckermann, Aisted, ellenfelük Amesius s Wittich, Maccovius, Pictet s mások, sokszor elődeik Hyperius, Ursinus, sőt Kálvin idevágó tanaival foglalkozik igen alaposan és terjedelmesen. Akik a tárgy iránt érdeklődnek, igen szorgalmas munka gyümölcsét élvezhetik, ha e művet áttanulmányozzák. A szt. írás normativ jelentőségénél fogva a dogmatika igen fontos kérdése a szt. írással való bizonyítás. Ezen tárgygyal foglalkozik Girgensohn Károly dorpati tanár: „

Der Schriftbeweis in der evang. Dogmatik einst und jetzt" c. művében (78 1. ára 2 mk. = 2'40 Κ.). A könyv szerzője azon meggyőződésben él, hogy a szt. írás tudományos kritikája szükségszerűleg lerontja a szt. írás isteni tekintélyét. Mivel a szt. írásról való régebbi felfogása szerinte vissza nem állítható, a súlyos dilemmából nincs más kivezető út, mint a szt. írásnak csak tudományos vizsgálata helyett a vele a tudomány eredményeinek elismerése mellett való gyakorlati foglalkozás. A szerző aztán elmondja, mikép igyekszik ő diákjaival a szt. írással való ily foglalkozás útján annak vallási jelentőségének megismerésére jutni. Igen tanulságos könyv, még akkor is, ha tán nem mindenben követhetjük a szerzőt. A Deichertféle rendszeres theologiai kiadványok közt kiemelkedik két könyv, melynek szerzője llimels Lajos, a nagyrabecsült jeles lipcsei tanár. Az egyik könyv nem új mű, hanem régi ismerős, mellyel Ihmels a theologusok figyelmét magára vonta, t. i. az ő legjelesebb művének: „

Die christliche Wahrheitsgewissheit, ihr letzter Grund und ihre Entstehung" harmadik bővített és javított kiadása (Vili. és 352 1. ára 7 mk., kötve 8 mk. = 820 K. és 9'60 K.). Az 1901. évben lépett Ihmels ezen művével mint