Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

288 Miktilik József. A vallás ügyén ez alatt ezer meg ezer sebet ejtettek Bécsből. Thökölyi Imre ugyan visszaállította az elnyomott vallásszabadságot, de csak rövid időre és miután szerencsecsillaga letűnt, az evangélikusok üldözése is nagyobb dühhel mint valaha megindúlt. Az 1681 évi XXV. és XXVI. t.-c. nem maradt gyümölcstelen, de gyümölcse keserű volt. A visszafoglalt véghelyek megszűntek vallásszabadsággal bíró artikuláris helyek lenni ós az elkobzott jószágokon épen úgy, mint a kincstár bármely más uradalmában a „róm. kath. császár" tekintetett földesúrnak, ki a hivatkozott törvénycikkekre támaszkodva protestáns isteni tiszteletet vagy épen ev. lelkészt ily helyeken a világért sem tűrt volna meg. Thökölyi hitvese Zrinyi Ilona Munkács várába zárkózott, melyet Caprara 5 havi vívás után sem tudott bevenni. Utódát a gonosz lelkű Caraffát ezen makacs ellentállás ós a folytonos közlekedés, mely a vár és a bujdosók közt a szoros ostromzár dacára meg nem szakadt, igen felbőszítette. Ahhoz járult, hogy Nádasdynó — Thökölyi Mária — sógornéját, Zrinyi Ilonát Munkácson meglátogatván, hire járt, hogy ezen nő visszatérve fivérének Kassán párthíveket szerezni igyekezett és végül, hogy két elfogott markotányosnő — állítólag kivallotta, mikép a munkácsi várőrség „egy közeli kilátásban lévő török-tatár segélylyel" biztatta Thökölyi hiveit. Caraffa erre mindenütt összeesküvést látott és pedig úgy a maga személye mint a császár ellen; nagyszerű felfedezését megírta Bécsbe, honnan kérelmére megengedték, hogy Eperjesen törvényt ülhessen, de utasították, hogy a magyar törvények értelmében és lelkiösmeretes vizsgálat alapján hozzon ítéletet, azokat pedig ne bántsa, kik már a királytól bocsánatot nyertek. Caraffa 1687 február elején Eperjesre érkezett, a város kapuit elzáratta és az itólőszéket

1) megalakította. Február 16-án este történtek az első elfogatások és kínos vallatás után március 3-án a következő ítéletet hirdették ki: „Zimmermann Zsigmond (városi tanácsos ós a bezárt ev. kollégium felügyelője), Rauscher Gáspár (kereskedő), Keczer Endre (buzgó protestáns, kinek életét és 200.000 ft értékű vagyonát az amnestia és a város feladási pontjai biztosították) és Baranyay Ferenc (városi tanácsos és az ev. kollégium egyik gondnoka) javai elkoboztatnak, jobb ') Ezen „eperjesi mészárszék" Caraffa Antal elnöklete alatt következő birákból alakúit: Wallis ezredes alelnök, Fischer Mihály kassai kamara igazgató, Pelsőczi György kir. ügyigazgató, Szentiványi László főfeladó. Megyeri Gábor Sárosmegyei jegyző, Harter Mihály és Medveczki Mátyás Eperjes városi tanácsosok, Juliani Péter és Friderici Péter eperjesi polgárok, Brahám Vilmos danckai születésű eperjesi lakós, Görcz Márton, az eperjesi őrség parancsnoka és Burghart Mátyás hadbíró.