Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor
A göniövi ig. hitv. evang. esperesség törlénete. 289 kezeik levágatnak és aztán lefejeztetnek, mert a letett hűségesküt megszegvén Thökölyihez pártoltak, vele üzeneteket váltottak stb. stb.", mely borzasztó ítélet március 5-én végre is hajtatott; március 22-én Keczer Gábor (Endre fia), Sárossy Márton (Keczer Endre veje — úgy mint Zimmermann Zsigmond — és Thököly egyik Munkács várába menekült tisztének fia), Fleischhakker György (1685-ben városi bíró), Medveczki Sámuel és Schönleben György (ugyanakkor városi tanácsosok) nyakaztatott le, Feldmeier Simon (az eperjesi őrség parancsnoka és 1686-ban Buda alatt a császár szolgálatában) öngyilkossággal kerülte ki az elmarasztalást, Feja György volt kassai bíró a kínpadon múlt ki; május 9-én Székely Endre, Weber Dániel, Bezzegh György, Radvánszky György (Zólyomból) Weber Frigyes (Eperjes városi tanácsos és jegyző). Palásty Gábor (nyitrai nemes) és Kovács György (kassai mészáros) feje vétetett. A börtönök megteltek ós Caraffa még mindig tovább terjesztette kutatásait, hogy az árúlást és lázadást gyökerestül kiirtsa; Jánoki Zsigmond, Géczi István (Thökölyi egykori követei) Fajgel Péter (volt kassai parancsnok) Szúnyogh Gáspár, Szirmay Miklós, Keczer Miklós fogva volt; Berthóty Ferencet és Kende Mártont kinpaddal fenyegette Caraffa, ha késnek Csáky István és Károlyi László ellen vallomást tenni; hasonló fenyegetés érte Kálmanczayt, midőn Draskovich Miklós országbíró ellen vallani vonakodott! Caraffa nemcsak a magyar törvények értelmében nem járt el, hanem általában semmiféle törvényhez nem ragaszkodott, a puszta gyanút beigazolt ténynek vette és a kínpadon kierőszakolt vallomásokra támaszkodott, a miért is úgy Wallis ezredes, mint Fischer Mihály, kamaraigazgató birói tisztéről még március 20-án leköszönt. Midőn a szintén elfogott Roth János (beszterczebányai lakos) a kínpad kínjait kiállván 10.000 tallér lefizetése után szabadon bocsáttatott ós Petenada Györgytől azt akarták kicsikarni, hogy nem csak a nádor, az országbíró és a bán, hanem még badeni Hermán, a főhadi tanács elnöke is titkon Thökölyi híve: kiderült, hogy az olasz tábornok magán ellenségei ellen tört, gazdagodni akart ós ott is árúlást látott, hol ez képzelhető sem volt. Erre egy legfelsőbb parancs a további nyomozásokat beszüntette. Ezen tények eléggé igazolják, mily gyenge lábon állott akkor Magyarországon az egyéni szabadság, az élet- és tulajdonbiztonság! és legborzasztóbb az, hogy Bécs a közrémületből és a hadi szerencséből fegyvert kovácsolt, meiylyel a magyar alkotmányt megsemmisíteni akarta és nagyobbára meg is semmisítette. Lipót keresztül vitte, mihez elődei annyiszor és mindig siker nélkül nyúltak: az 1687/8 évi pozsonyi országgyűlés eltörölte megfélemlítés és fenyegetés Theol. Szaklap XII. «τ f. ]Q
