Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

Dévay-tanulmány ok. 29 szavának a könyv állítólagos nürnbergi [1536 decemberi] megjelenésével ellenkező adatait csak a Dévay kívánta titoktartás közbejátszásával próbálja megértetni, kissé nagyon is mesterkélt, homályos módon). A dolog sokkal egyszerűbb, természetesebb így: Dévay Nürnbergben létekor erősen számít rá, hogy ott kinyomatja két művét; mikor december végéig sem tud szegeletre jutni a nyomtatóval, kéziratostúl Wittenbergbe megyen, hová „ad communes praeceptores ac patres"

1) és az ott nagy számmal lévő magyarok megláthatására'

2) különben is készült. Itt kerülhetett aztán valami jobb alkalma a nyomtatás tervének megvalósítására s erről értesült közvetett úton Dietrich is, aki most aztán sietett a kiadónak az Exp.-val való kiegészítésére is rávenni barátját. A nyomatást azonban Dévay minden valószínűség szerint Baselben eszközölte (talán Catandernél), ahol 1537 május végétől október elejéig, mialatt róla Wittenbergben semmi nyom nincs, személyesen is megfordulhatott

3). Ha a kész mű példányainak a hazába, rendeltetési helyökre érkeztükig meg is kellett őrizni a készültéről való titoktartást (a Dévay otthoni híveinek kértére, nehogy a példányokat gonosz kéz tartóztassa föl útjukban

4), ebből még nehezen következik az, hogy a már kész mü egyik ajánlószavában is el kell vala lepleznie az idegen ajánlónak a való tényállást. Ennek az elleplezésnek különben is nem sokkal egyszerűbb s amellett egyeneslelkű paphoz illőbb módja lett volna, ha egyszerűen — hallgat az egész dologról, s elengedi magának azt a kedélyes kis histórizálást, ami nélkül, tartalmi tekintetben, amúgy sem volna sokkal csonkább ez az egész ajánlóbeszéd ? — És aztán még egyet, — talán a legnyomósabbat. Révész I. gondos könyvészeti vizsgálatok (betűk, papiros, vízjegy összehasonlítása) alapján határozta meg a Dévay latin könyvének nyomatási helyéül „meglehetős biztossággal" Baselt

5), — Szilády ezzel szemben mindössze csak sejti, egyetlen vékony s ingatag adat alapján sejti, hogy Dévay nürnbergi kiadója, nyomtatója ama barátjakónt említett Otto lehetett,

6) akiről felteszi, hogy azonos Otto János azidőbeli nürnbergi „Tonkünstler"-rel, — egyébiránt kifejezvén azt a máig teljesületlen óhajtását, hogy „Dévay latin könyvének papírját, *) Dietrich id. ajánlása. ή II. levele Nádasdyhoz A Tp. 130. 3) Révész I. i. m. 43—45. Ide utal a Révész I. idézte eléggé megbízható (közeikorú) Sculteti Severin-féle adat is („quam hauserat apud Helvetos ad quos profectus fuerat" — Hypomnema etc.) id. R. i. m. 45. és 56. jz. 4) II. lev. 130. „piacet fratribus, ut editio libri ne innotescat multis, donec exemplaria deferuntur, ne a correis (Et. Emi. corvis) malis impediantur, quare et Magnificentia Vestra ne cuilibet dicat." 6) Révész I. i. m. 70—71. ") III. levele A Tp. 131-132. - V. ö. u. o. 118 1.