Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok

•30 Révész Imre. betűit tehát általában nürnbergi sajtótermékekkel s különösen Grapheus és a Koberger-féle nyomda örököse, Petreius ezidőbeli kiadványaival kellene összehasonlítani.

1)" — Nos, amíg ez az összehasonlítás meg nem történik s míg vagy belőle, vagy más okokból positivebb erősségeket nem meríthetünk a nürnbergi nyomatás felől: mindaddig, azt hiszem, biztosabb talajon járunk, ha a Révész I. súlyosabb érvekkel támogatott újjmutatásai alapján Baselben kereskedünk a Disp. — Ap. — Exp. nyomatási helye után.

2) Az Ortho- Nürnbergi tartózkodása alatt egyébiránt a Dietrich grapliia és barátságán kívül még a hitvalló bátorságú, erős lutheránus chismus Brandenburgi György őrgróf érdeklődését és segítő jóindunyomatása, '

atát volt alkalma tapasztalnia (a személyes érintkezés útján is,

3) — bővebbet azonban itteni érintkezéseiről s ezeknek a theologiai gondolkodására tett esetleges hatásáról mindeddig nem tudunk. — És hasonlóképen nem tudni, hogy ezután következő wittenbergi (s talán basoli) tartózkodása alatt az őt különösen nagyrabecsülő, többféle figyelemnyilvánítással kitüntető Melanchthonon

4) kívül kikkel érintkezett bizalmasabban s ezek az érintkezések irányították-e, ós mennyiben, theologilag? Nem kicsinylendő körülmény ellenben az, hogy a Kálvin Institutiójának első kiadása épen az 1536-iki esztendőre és éppen Basel városába esik — s így Dévaynak, a baseli út nagy valószínűségét tekintve, könnyű alkalma nyílhatott arra, hogy a reformáció új irányú fejlődésének θ forrásából azon frissében merítsen. Az 1537. esztendő őszére visszatért Wittenbergbe

5), de azontúl megint nem találkozunk vele egészen a következő év tavaszáig: ekkor tartózkodik Krakkóban, Vietor Jeromos könyvnyomtató vendégszerető házánál

6) Az esztendő kora tavaszára Vietor már elkészült a Katechismus nyomásával

7) (Szilády Áronnak részben Szabó Károlyra támaszkodó, teljesen elfogadható megállapítása alapján) s ugyanez időtájra tehető legnagyobb valószínűséggel az Orthographia Ungarica ') U. o. 118. 1. -) A Disp. — Ap. — Exp. német fordítósban megtalálható L. Babus : Historien der heiligen auserivählten Gottes Zeugen, Bekennem und Märtyrern zu diesen unsern letzten Zeiten. Strassburg. Az 1. kiad. VI. és a 2. kiad. II. kötetében. (1556 és 1572.) ') U. ο. II. és Iv. le ν. — Et. Emi. III. 109. és 113. *) L Melanchthonnak idevonatkozó levelezését Révész I. i. m. 43—46. A Corpus Reformatorum III. 336—418. nyomán. 6) Révész I. i. m. 45-46. «) L. Werner Gy. levelét Peregi A.-hoz. A Tp. 134. Et. Emi. III. 138-139. 7) At tiz parantsolatnac, ah hit agazatinac, am mi at'a'ncnac, aes ah hit petsaetinec rceviden való mag'arázaWa. Van belőle az Erdélyi Muzeum könyvtárában egy teljes és a Μ. T. Akadémiáéban egy csonka példány. Akadémiai facsimile — kiadása — Szilády Á. jegyzeteivel — Budapest 1897. — A következőkben K(atechismus) jelzéssel.