Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: A két protestáns vallási tipus kérdéséhez

278 Dr. Szlávik Mátyás. ragaszkodás érzetét pedig csak úgy tarthatjuk fen egyházunk tagjaiban, ha az ev. szellemet a tanokban, a történeti fejlődésben és egyesek életében nyilvánvalóvá tesszük. Ilyen szempontból tartom én becsesnek a Preuss munkáját. Meg adja azt, ami a kálvinizmusó, elismeri, hogy nagy és fontos karismáknak van birtokában, de azért kétséget kizáróan, szigorú tárgyilagossággal állapítja meg fejtegetései végén, hogy „a lutheri vallásosság vallásos tárgyi értékét tekintve fölötte áll a kálvinizmusnak s így a kettő nem egymás mellé, hanem előbbi utóbbinak föléje helyezendő! Mert hát „a kálvinista Istennek dicsőségét, a lutheránus magát az Istent akarja." (Én ezt úgy is kifejezném, hogy Luther egy hatalmas vallási, Kálvin ellenben hatalmas egyházi reformátort egyéniség). Ismertetése végén Gömöry „nagyon kívánatosnak tartja, hogy a Luther Társaság e fűzetet (természetesen a bírálatok által megtisztított alakban) a fordító engedelmével több ezer példányban kinyomatná és terjesztené híveink körében. Ugyancsak az Ev. „Őrálló" f. évi 13-ik számában Geduly Henrik püspök így méltányolja Preuss tanulmányát: „Régen élveztem munkát annyira, mint ezt. Mely filozófiai és történeti megállapításai, szinte csodaszerűen finom nuancirozása a két vallás rokon- ós ellentétes vonásainak, az a gazdag történeti és irodalomtörténeti anyag, amelyet feldolgozott ős az a finom, szellemes előadási mód, amelylyel anyagát közli: ópúgy lebilincseltek engem, mint amennyire megkapott a szerző óleselméjű, igazmondó és bíztató kritikája vallásunk létjogáról, hivatottságáról és remélhető diadaláról. ... Ez a mű rendkívül alkalmas az öntudatos evangeliumi felfogás erősítésére, — s mint ilyennek, voltakép egyetlen művelt magyar ev. egyházi tag asztaláról sem volna szabad hiányoznia. Megjelentetésével — a fordítás fárasztó, sikerült munkájával nagy szolgálatot tett a fordító fejlődő evang. theol. irodalmunknak. Ez úton kellene megkedveltetni a theol. irodalmat a mi művelt evang. közönségünkkel. Ügyesen, szellemesen, áttekinthetően megírt, rövidebb, az elmét, nem hogy kifárasztó, de gyönyörködtető és egyszerű közleményekkel — akkor lehetne szélesebbkörű érdeklődés fölkeltéséről beszélni." — Nem tagadom, jól esett az a meleg méltatás kiváló püspököm tollából! Komoly, tudományos és sok tekintetben önálló nyomon járó bírálati ismertetést adott Preuss művéről a tudós Varga Zsigmond, a „Debreceni Prot. Lap" ez évi 13. számában. „Nagy általánosságban" — úgymond „el kell ismernünk, hogy (a mű) objektív elfogulatlansággal törekszik az alapvető különbségek magyarázatát adni, s az eltérő felfogás jelenlétét a hit- és tanfelfogás egész rendszerén át kimutatni és leírni. A hitalap azonosságát is konstatálja, s ez az: az isteni ι