Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: A két protestáns vallási tipus kérdéséhez

A két protestáns vallási tipus kérdéséhez. 279 kegyelemben való szabad, személyes evangeliumi üdvhit, mely számunkra a Krisztusban megjelent, s a különbséget csak a megnyilatkozás módjára vonatkoztatja, de hogy miért, minő okból és honnan származik a luth. és kálv. vallásosság konkrét megnyilatkozásainak ez a különböző módja, a kérdésre úgy a szerző, mint a fordító adós maradt a felelettel, holott a prot. dogmatika spekulativ megállapításainak épp e kérdésre adandó elfogadható felelet garantálja hitelét, igazságát." — Dehogy maradtunk adósak a felelettel! Luther és Kálvin eltérő istenfogalmára vezettük vissza az alapvető különbséget a két prot. vallási tipus között. Ezzel szemben szerzőnk — s idevágó fejtegetései kritikai ismertetésének igen tanúlságos részletei —, mint hajdan Schleiermacher és később Schneckenburger, a vallásos öntudat meghatározottságának tényéből indúl ki, amelynek pszichológiai kényszere az isteni üdvrendnek a keresztyónségben nyilvánúló működésére alkalmazva hozza létre a reformációnak két főalakját: a lutheri és kálvini reformációt. És — szerinte — „csak e végső pszichológiai alapból magyarázhatók meg eredményesen a két vallásfelekezet konkrét nyilvánulási formái stb." És csakugyan: „Mily logikusan és lélektanilag összefüggő rendszerről van szó a reformáció mindkét ágában. Mily szerves alkotórészként illeszkedik bele a Kálvin J. hitvilágába a . . . predestináció hite, vagy magyarázódik meg az Isten dicsőségének jellemző kálvinista hangsúlyozása, s mily könnyen lesz érthetővé a kálvinista ember egész lelki élete, felfogása, ha megtaláljuk azt a szülőokot (mi Preuss-al megtaláltuk Luther immanens és Kálvin transcendens istenfogalmában!) mely az egész hitrendszer létrehozója! S ismét mily felségesen érthetőnek s nagyszerűnek fog feltűnni a lutheri vallásosság mély bensősóge, vonzó kedólyessége, misztika iránti hajlandósága, túlnyomóan szubjektív jellege a hitfelfogás egész rendszerében, ha sikerül meghatároznunk annak a léleknek benső állapotát, amely rányomta bélyegét az egész lutheránizmusra!" Ezt a pszichol. magyarázatot adta meg Gader is a Schneckenbnrger-i^Q dogmatika előszavában ekópen: „A luth. és kálv. vallásosság alapjában véve egy: az isteni kegyelem által a Jézusban újjászületett ember hite és csak e benső hit tanbeli kifejezése ölt különböző alakot a két reformátornál az újjászületósi állapot azon stádiumainak megfelelőleg, amelyeket a megtérés és megszentelődés pszichológiai momentumainak szoktunk nevezni." Fejtegetéseinek konklúzióját így vonja meg az érdemes bíráló: „A két hitrendszer közötti különbségeknek a vallásos öntudat ily pszichológiai meghatározottságából való magyarázata azonban semmiképen sem jelenti, hogy egyik felette állana a másiknak, sőt ellenkezőleg mint teljesen egyen-