Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: A két protestáns vallási tipus kérdéséhez

A két protestáns vallási tipus kérdéséhez. 277 lenni, hogy csak egy keresztyénség van: a bibliai keresztyénség, vagyis: a Krisztus evangeliuma; a vallásosságnak ez az egyedüli forrása; minden egyéb, ami ezt széttagolta, csak a metafizikai elméletek dogmás keresztyensége. A vallásosság ebből nem épül." Az érdemes szerkesztő által több helyütt találóan megkérdőjelezett fejtegetéseit azzal zárja, hogy „a fordító jó szolgálatot tett Preuss cikksorozatának lefordításával hazai prot. irodalmunknak. Beenged látnunk abba a németországi lutheri felfogás gondolatvilágába, mit ez a munka feltár előttünk. Gondolkozásra ós vizsgálatra indít. Lesznek — így fejezi be —, akik hangot adnak vizsgálódásuk eredményének s az eszmecsere útján tisztázódnak a nézetek." Nagyon csodálkozom azon, hogy az érdemes szerkesztő meggyöngíteni próbálta azt a történeti és hittani alapon egyaránt helyes tételemet, amely szerint „az ágostai hitvalláshoz hasonló egyetemes érvényű hitvallása — még a heidelbergi kátét s a két helvét hitvallást sem kivéve — a ref. egyháznak nincsen." Hisz ez a lutheri reformáció benső vallási egységéből s a reformátusnak külön nemzeti alapon való szervezettségéből is kitűnik. A kálvinizmus szektairányzatai is Angliában és Amerikában igazolják állításomat. Az „Evang. Őrálló

4 ez évi 12-ik számában Gömöry János eperjesi ev. coll. főgimn. igazgatótanár ismertette Preuss tanulmányát. Azt írja többi között: „Soha alkalmasabb időben nem jelent meg. Ne altassuk magunkat: mi másra nem támaszkodhatunk egyházi életünk felvirágoztatásában, mint azokra az erőkre, amelyek egyházunk lényegéből folynak. A prot. testvériség ápolását mi hangoztatjuk leginkább. Kálvinista részről e testvériség kifejezést nyert ugyan udvarias szólamokban, de ritkán cselekedetekben. A nagyközönséget pedig a protestáns elnevezés lassanként megtévesztette, amennyiben ezalatt rendszerint a ref. egyházat értette. (Épen azt a vallási fogalomzavart akarja Preuss műve is eloszlatni). A napi sajtó, sőt a komoly irodalom is ily módon az ev. egyháznak kulturális stb. jelentőségéről hovatovább lekicsinyléssel nyilatkozott, sőt megértük immár azt is, hogy az evangélikusok által (is) fentartott Prot. Szemlében egy ref. „testvér" állítja ki rólunk a szegénységi bizonyítványt. (Sebestyén J. pláne kizárólag a kálvinizmus számára foglalja le, tehát monopolizálja a protestantizmust, sőt legújabban egy kálvinista politikai párton töri a fejét.) Hát legyen elég ebből a prot. közösségből! Fel kell világosítanunk intelligens közönségünket a luth. és kálv. vallásosság különbségeiről . . . Úgy a lutheri, mind a kálvini egyháznak más a kiinduló pontja s más a fejlődése. Más a mi szellemünk, mint az övék, (s ez a protestantizmus benső elvi gazdagságáról tesz bizonyságot). Az ev. egyházhoz való öntudatos, önérzetes és tántoríthatatlan