Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Révész Imrétől: Dévay-tanulmányok
•28 Révész Imre. Ilyképen el lévén határozva a .,totus liber" kiadása, hol nyomatja ki már most azt Dévay ? Szilády Áron, a maga közölte és feldolgozta levelezések alapján 1) megdöntöttnek véli Révész Imre ama megállapítását, hogy Dévay három-egy latin könyve Baselben nyomatott 2) Vélekedését a levelek következő helyeire alapítja : „Liber meus brevi prodibit" (II.) „piacet fratribus, ut editio libri ne innotescat multis, donec exemplaria deferuntur . . (II.) „De meo libro scripsi in superioribus litteris, qui prodibit brevi, si esset qui calcographo numeraret." (III.) Ám nekem úgy tetszik, e három hely mindenikében nyilván még csak a könyv megjelenésének varasáról és igéréséről van szó; de egyik sem beszól határozottan arról, hogy már megjelent, vagy bár sajtó alatt volna (hiszen még a fizetség dolgában sem tudott dűlőre jutni a nyomtatóval, mint a harmadik idézetből kitetszik. 3) Azután az is meggondolandó, hogy hiszen 1536 decemberében, amikor az idézett két nyilatkozat íródik (Nádasdyhoz), a jelenleg kezünk között lévő latin könyvnek még csak első két részét szándékozik Dévay sajtó alá bocsátani; a harmadik rósz, a Faber-féle inquisitio emlékezetből való leírása 4) ekkor még — mint Dietrichnek az Exp. elé írt ajánló élőbeszédéből (kelte 1537. junius 1.) félreérthetetlenül kitűnik — kéziratban, de nem sajtó alá szánva ott volt a Dietrich birtokában, akinek kértére Dévay leírta volt; és csak amikor mástól hallja, hogy a közben (bizonyára 1536 karácsonyán) Wittenbergbe utazott Dévay a maga két munkáját — amelyeknek nürnbergi kiadása tehát, nagyon valószínűleg pénzügyi nehézségek miatt, nem sikerült — ki szándékozik nyomatni, akkor kéri őt és bírja rá egy kis rábeszéléssel, hogy a kiadandó két irathoz harmadikul ezt is csatolja. 5) — Én, megvallom, sokkal kevesebb nehézséget látok a kiadás történetének ilyetén felfogásában, mint amennyivel a Szilády hozzávetése jár (aki a Dietrich ajánló ') A Tp. stb. 127-142. ») Révész I. i. m. 70—71. а) Brandenburgi György őrgróftól akkor kapott 20 rhénusi forintokat, (nem tudjuk, e célra-e), amikor már el volt határozva Wittenbergbe indulása. (IV. lev. A Tp. 132 és Et. Emi. 111. 113 sk.) 4) A közös címlapon: Expositio Examinis quomodo a Fabro in carcere sit examinatus', — bent, a mű elején: Articuli in quibus Matthias Dévay Ungarus Wiennae a Beverendő Patre Joanne Fabro Constantiensi damnatus est, non eo prorsus ordine quo examinatus est, sed quem, memoriae beneficio teuere potuit, conscripti. — Én Exp. jelzéssel idézem. б) Az Exp. előszava, V. Th. Bácsi Ferenchez: „ab alio admonitus sum aediturum eum quaedam sua scripta ad fratres quos in Hungaria habet, contra quorundam sycophantarum impias calumnias confirmandos. Gaudebam occasione, ac denuo hominem interpellabam ut examen illud adderet, quod apud me scriptum reliquerat . . . gratificatus est et ζητήματα ista infulati Doctoris reliquis libellis curavit addi."
