Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az evangélikus egyház Amerikában

t Az evangélikus egyház Amerikában. , 253 lett két ref. egyház South-Betlehemben. Puky azonban csak egy évig maradt a gyülekezetben. Helyébe Radácsy Sándort választották meg, aki azonban az állás elfoglalása előtt hirtelen más gyülekezet meghívását fogadta el. Ugyanakkor Erdélyi is más egyházba ment át és a kettős gyülekezet lelkész nélkül maradt. Ekkor ment oda 1908-ban Nagy Emil, aki máig is ott működik. A kettős papság azonban megmaradt. 1909-ben egy Fájtó nevű kath. papból ref. pappá lett másodlelkész észrevette, hogy South-Betlehemben a ref. gyülekezethez csatlakozott evangélikusokon kívül még igen sok magyarul és vendül beszélő evangélikus lakik. Még u. e. évben nem kevesebb, mint 580 vend-magyar evangélikust gyűjtött össze és kezdett gondozni. A presbyteriánusok, bárha nem is reformátusokról volt ezúttal szó, szívesen támogatták munkáját. Nem így a magyar reformátusok. Kúthy Zoltán esperes tiltakozott az ellen, hogy „idegen felekezetet vegyenek fel a kálvinista egyházba" s Fájtót elüldözte South-Betlehemből. Ekkor és ezért történt, hogy Ramer superintendens a G. C. nevében Lambert Vilmost küldte South-Betlehembe az elhagyott hívek gondozására. Lambert sem magyarul, sem vendül nem tudott. Felváltva, hol németül, hol angolul pródikálgatott, de kötelezte magát, hogy vendül is, magyarul is megtanul. Mióta azonban a betlehemi híveket gondozza, 1910 óta magyarul semmit, vendül is csak keveset tanult meg. Emiatt a tiszta magyar evangélikusok egy része a református egyházhoz csatlakozott, a vend része pedig az egyházi járulókok fizetését tagadta meg, vagy egyszerűen kilépett az egyházból. Ezért is Balek József gondnok 1913. karácsonyán erélyes lépésre határozta el magát. Lambertnek a közgyűlés által felmondatott s Ramer superintendensnek megírta, hogy ha nem kapnak magyarul és vendül tudó lelkészt, a gyülekezetet feloszlatják. Balek József nekem is megírta ezeket és ón kimentem Betlehembe, ahol közgyűlést tartottam a templomban. Kívülem jelen voltak ott még : Lambert, Dianiska, Rúzsa, Stiegler lelkészek is, értesítettem a gyűlésről Haas és Ramer superintendenseket is. Haast személyesen fel is kerestem. A tanácskozás eredménye az volt, hogy Gyurátz püspök urat még onnét felkértem egy vendül is tudó magyar pap küldésére, de megegyeztünk, hogy ha ilyent nem kapnak, a betlehemiek Dr. Stieglert hívják meg lelkészül New-Brunswickból. A south-betlehemi evang. gyülekezet felkarolását különösen azért tartottam mellőzhetetlennek, mert amely gyülekezet tagjai eddig óvenkint 10—12 ezer koronát tudtak tőkésíteni s amelynek a tagjai kivétel nélkül mind haza