Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: Az evangélikus egyház Amerikában

252 Raffay Sándor. meghallotta, elsőbb is a methodistákkal egyezett meg, hogy a templomot az evangélikusoktól visszaveszik, az általuk lefizetett 500 dollárt megtartják s azt fizetési részletül betudva, a templomot 1500 dollárért a reformátusoknak adják át. Hogy pedig az evangélikusok se mondhassák magukat egészen veszteseknek, kiment Elginbe, a magyar protestánsokkal gyűlést tartott s magát az δ papjuknak nyilvánítva kimondotta az elgini református egyház megalakulását. Az evangélikus hívek nagyobb része méltatlanul fordult el ez eljárástól, de pár ember beletörődött a helyzetbe s a reformátusokhoz csatlakozott. Vécsey mindezt Hoefer megkérdezése és tudta nélkül cselekedte. Hoefer még elmondotta, hogy a methodistáknál személyesen járt közbe, hogy az evangélikusok lefizetett 500 koronájából legalább a személyi kölcsönként szereplő 200 dollárt adják vissza. A 300 dollárt Vécsey a közös templom használata fejében az evang. „testvérek" hozzájárulásának kivánja tekinteni. A templomukat vesztett evangélikus magyarokon Hoefer sem tudott már másként segíteni, mint hogy a maga templomát és kántora szolgálatait az elgini evang. híveknek ismét felajánlotta. Amint legutóbb értesültem, az elgini evang. egyházat, addig is, míg oda lelkész akad, a detróiti evang. lelkész látja el. Mindez éppen úgy nem történt volna meg, ha az egyházak és a lelkészeik szervezett esperességben élnek, mint ahogyan nem kockáztatta volna egy másik nagy gyülekezetünk létét ugyancsak a rendezetlenség. A south-betlehemi evang. gyülekezetről beszélek, amely ma az Unió legerősebb evang. gyülekezeteinek egyike. Kimenetelem előtt értesültem már arról, hogy e gyülekezetre a református testvérek nem csak jogot formálnak, hanem azt is szeretnék, ha én ott az evang. egyház különállásának megszüntetésére tennék lépéseket. Ezt az ügyet is meg kell ismertetnem, mert ezzel szolgáltathatom a legnyomósabb érveket az esperesség szervezésének szükségességére. Dr. Csernericz Gyula south-betlehemi gyógyszerész beszélte el nekem, hogy 1906-ban δ igyekezett az ottani protestáns magyarságot gyülekezette tömöríteni. Kérésére a szomszédból Kuthy Zoltán és Bereczky Sándor ref. lelkészek mentek segítségere. Mikor a tömörítés sikerült, Erdélyit választották meg lelkészül, akit gyülekezetével együtt a Presbyterian Church vett a szárnyai alá. Mikor azonban a hazai ref. konvent az amerikai esperességeket szervezte, Erdélyi is a magyar esperességhez csatlakozott, miáltal nem csak Dr. Csernericz, hanem a gyülekezet nagyobb részének a nézetével és törekvéseivel is ellentétbe került. Akik a Presb. Church kötelékébon akartak megmaradni, a maguk részére Puky István theologust választották lelkészül. Így