Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Raffay Sándortól: János evangyélioma 1-4. rész

János evangyélioma. l. RÉSZ. Az ige megtestesülése 1 —14. János bizonyságtétele 15—19—34. Jézus és Mózes 16—18. Az első tanítványok 35—52. Az ige megtestesülése 1—14. Kezdetben volt az ige, Istennél volt és maga Isten volt az Ige. 2 Ez volt kezdetben az Isten mellett. 3 Minden általa lett és nélküle semmi sem lett, ami lett. 4 Élet volt benne és az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Volt egy János nevű ember, akit Isten küldött. 7 Ez bizonyságai jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy általa mindenki hívővé legyen. 8 Nem δ volt a világosság, hanem, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. 9 Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, eljött már a világba. 1

0 A világban volt és a világ általa lett, de nem ismerte őt fel a világ. 1

1 A tulajdonába jött, de az övéi nem fogadták be. V

i Akik azonban befogadták, azoknak azt a méltóságot adta, hogy Isten gyermekei legyenek, akik bíznak az δ nevébe, 1

3 akik nem vérnek, nem is test indulatának, sem ember akaratának, hanem Istennek szülöttei. 1

4 És az Ige testté lett s közöttünk lakott (ós mi szemléltük az ő dicsőségét, mint dicsőségét az Atya Egyszülöttének), telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságtétele 15. János tett róla tanúbizonyságot és hangosan mondá: Ez az, akiről azt mondtam: Aki utánam érkezik, előttem lett, mert előbbvaló, mint én! Jézus és Mózes 16—18 S mi mindnyájan az ő teljességéből nyertünk kegyelemre kegyelmet, 1

7 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által lett. 18 Istent soha senki nem látta, — az Egyszülött Fiú, aki az Atya ölén van, az ismertette meg őt! Theol. Szaklap XU, <τ(. 1