Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Mikulik Józseftől: A gömöri ág. hitv. ev. esperesség története 1520—1744. Közli Kovács Sándor

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története. 149 1636 október 3-tól — 1637 március 12-ig általános egyházlátogatás volt Ratkón, Rákoson, Köviben, Bisztrón, Polomkán, Sumjácon, Hosszúréten, Murányban, Rőcén, Vizesróten, Chisnón, Jolsván, Süvetén, Deresken, Baloghon, Ribniken, Baradnán, Kietén, Derencsényben, Budikfalván, Tamásfalvában, Sajó- Gömörön, Rozlozsnán, Taplocán, Csetneken, Restéren, Ochtinán, Szlaboson, Gecelen, Dobsinán, F- Sajón, Oláhpatakán, A- Sajón, Veszverósen, Betléren, Hárskúton, Rozsnyón tehát összesen 37 anyaegyházban és miután az egyházlátogató azt tapasztalta, hogy az egyes lelkészek az esperességi szabályoknak kellő foganatot nem szereznek: az esperesség 1638 ápril 20-án Jolsván kimondta, hogy mindegyik köteles ezen szabályokat magának leírni, az eredetivel összehasonlítani és aztán bemutatni. Az esperesség területén kívül már javában tombolt a vihar Az 1639 február 21-én Pelsőcön tartott megyei közgyűlésen felolvasták a Ferdinánd király által Bécsben 1638 november 24-én (Lippay György egri érsek és Ferency Lőrinc aláírásával is) kiadott rendeletet, mely Mihályi István gömöri kanonoknak jogot ad az összes gömörmegyei egyházakat és lelkészeket „látogatni" ós mely nálunk . . . papiroson maradt, miután a megyei gyűlés is a „szabad vallásgyakorlat sérelme" nélkül fogadta azt el ós esperességünk a Homonnay Mária hathatós — mint látni fogjuk, fegyveres — oltalma alatt egy róm. kath. plébánost vagy kanonokot templomaiba be nem bocsátott volna ós miután végre annak, hogy a szóban lévő „egyházlátogatás" esperességünk területén is megtörtónt volna, semmi nyoma (Prot. Sextio Schmalium 55 1. Prot. Schröter 327 — 355), pedig fel sem tehető, hogy egyházaink ezen idegen befolyást hallgatag eltűrték volna. Az 1641 évi april hó 23-án Jolsván Lovcsányi Kristóf esperes elnöklete alatt tartott gyűlésen felolvastatott Homonnay Mária levele, melyben mindenkit felhív, hogy „a közbékeért reggel és este áhítatosan fohászkodjék a templomban és szigorúan inti a tanítókat és lelkészeket, hogy „kötelmeiket híven teljesítsék és szorgalmasan harangozzanak 1" Az esperesség tiszteletteljes tudomásúl vette e levelet és felolvastatta a szabályokat; majd Golcius Joakim rozsnyói lelkész alesperes szigorú intelmet intézett a lelkészekhez ós tanítókhoz felhíván őket, hogy a haza veszélyes állapotára való tekintettel . . . imádkozzanak (rationem habendam Patriae nostrae afflictissiamae, si quando nunc maximé statum periculosissimum, Prot. Schröter 352-353. 1.) Beje és Otrokocs lakosai 1641-ben a kálvinista hitre akartak áttérni és csak úgy sikerült még őket vissza tartani, hogy Lovcsányi Kristóf jolsvai lelkész, esperes, Holy Jakab betléri lelkész, alesperes, Mariki János rozsnyói magyar-,