Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Szelényi Ödön dr.-tól: Böhm Károly és a vallásfilozófia
Bőli m Károly és a vallásfilozófia. 123 (írói arcképek 1909. és Prot. Szemle 1911.), másfelől egy csekély adalékkal hozzájárulni a Bóhm-irodalomhoz. Vizsgálom pedig Bőhmöt a valláshoz és vallásfilozófiához való viszonyában, némileg más nézőpontról, mint Makkai Sándornak') a Böhm emlékkönyvben megjelent becses dolgozata. Böhm filozófiai rendszerében hasztalanul keressük a vallásbölcseletet, nemcsak hogy nem veszi fel e tudományt saját rendszerébe, de még a tudományok rendszerébe sem jelöl k i neki helyet. 8) Ez kétségkívül szimptomatikus jelenség, mert nyilvánvaló, hogy éppen nem közönyös szempont, vájjon elismeri-e vagy el nem ismeri-e valaki a vallástudománynak vagy vallásfilozófiának az önállóságát és jelentőségét. Menynyivel könnyebb volna kitűzött feladatunk megoldása, ha Böhm mint pl. Wundt elismerné a vallásfilozófiának 3) a létjogosultságát és nem térne ki az idevágó próblémák tüzetes fejtegetése elől; hanem mint emez beható filozófiai vizsgálás tárgyává is tenné őket. Bőhmnél annál feltűnőbb a vallással foglalkozó tudománynak és általában a vallás próblómája alá eső jelenségeknek az elhanyagolása, mivel teologusnak készfiit, így tehát fejlődésrajzából kell kinyomoznunk azokat az okokat, melyek eredetileg választott szaktudományával szembeállítottak. Bőhmre tökéletesen ráillenek Fichtének eme híres szavai : „Was für eine Philosophie man wählt, hängt davon ab, was man für ein Mensch ist: denn ein philosophisches System ist nicht ein toter Hausrat, den man ablegen oder annehmen könnte, wie es uns beliebte, sondern es ist beseelt durch die Seele des Menschen, der es hat. 4) Böhm tana és élete valóban nemcsak harmóniában vannak egymással, hanem szinte azonosak. Böhm az intelligencia, az öntudat embere volt, tanának a középpontja is az intelligencia, az értékek értéke. Erősen kritikai ós emellett pozitív szellem volt, azért ellensége minden dogmatikus spekulációnak, misztikus fellengzősnek. Filozófiája is e szellem bélyeget viseli magán: Csak a tényeket akarja megismerni és megmagyarázni, más tény pedig szerinte az emberre nézve nincsen, mint lelki tény, alanyi kép. Filozófiájának a jellege tehát nem metafizikai, hanem ismeretelméleti. A filozófia — az ő felfogása szerint nem is egyéb, mint ismeretelmélet. Ismeretelméleti-kritikai álláspontját, melyre nagyon korán eljutott, igyekezett mindvégig meg is őrizni. Ez pedig egyetlen feladatot ismer: „a megadott és megtapasztalt tények kielégítő magyarázatát és *) Dr. Makkai S.: Vallásos világkép és életfolytatás. III. k. 1—36. lap. 2) Lásd említett cikkemet. Prot. Szemle. 1911. 638. s. k. ®) Wundt: Einleitung in die Philosophie Leipzig 1904. 84. lap. *) I. G. Fichte sämtliche Werke herausgegeben von I. H. Fichte. I. 434.
