Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)
Szelényi Ödön dr.-tól: Böhm Károly és a vallásfilozófia
124 Szelényi Ödön. megértését." Ilyen lelki habitus pedig legkevésbbe kedvez a vallásnak. Nem mintha a vallás nem férne össze a boncolóelméjű emberek meggyőződésével, azonban mégis gyakran megesik, hogy rájuk nézve a vallás csak hipotézis jellegével bír, de nem igazi élmény, mivel e téren az általuk megszokott hideg megfontolásnak, tárgyilagos elemzésnek kevés helye van. A világnézet ugyanis a temperamentum, a jellem, a lelki organizáció dolga. Böhm is lelkesedik ideálokért, de csak addig, ameddig az emberi szellemből levezetheti, azontúl nem merészkedik, sőt nem is akarja a saisi fátylat fellebbentem. Magától értetődik, hogy Böhm nem egy csapással jutott el ide, hanem élénk lelki harcok után. Lelki fejlődése felette tanulságos. Böhm vallásos légkörben nőtt fel, legalább atyja vallásos ember volt. De korán ébredezett kritikai hajlama és azért nem fogadta el vakon a vele közölt vallási tanokat, hanem vallási tekintetben is önállóságra igyekezett szert tenni! 1) Lelkének kibontakozására általában, de kivált vallásos fejlődésére nézve döntő esemény volt Pozsonyba kerülése, hol a liceum VI., VII. és VIII. osztályát és a teologiai tanfolyamot végezte (1862—1868.). Amint az 1864-ikit év december hó utolsó feléből származó hitvallása bizonyítja, a 18 éves ifjú a magával hozott, de tőle meglehetősen idegen pietisztikus kegyességet csakhamar levetette ós racionalista nézőpontról vizsgálván a keresztyén vallás három főfogalmát: (Isten, Krisztus, halhatatlanság) a materiálizmus szélsőségébe esett. „Dacára filozófus, dacára protestáns voltomnak írja — mégis kénytelen vagyok azt állítani, hogy a filozófia meg a matematika az egyedüli tudomány s az emberi szellemnek végül mindent meg kell értenie". A természet Isten felett áll, Krisztus a József és Mária fia, a legtökéletesebb ember. Halál után nincs élet, a világ ősanyagból állott elő. Ezek a főbb eredmények, melyekre eljutott. Valószínűnek látszik hogy ez időben Lessing tanulmányozása befolyásolta az ifjú) szellemét. És e negativ meggyőződésnek ellenére a következő iskola évben (1865/6.) ismét Pozsonyban találjuk Bőhmöt mint a teologiai akadémia hallgatóját. Ennek nyitja igen egyszerű: nem volt elegendő eszköze más pályaválasztására, mert szive bizony a filozófiához vonzotta. Maga mondta, hogy „A szellem spekulálása az én eledelem". Többet is foglalkozott filozófiával mint teologiával, még pedig rendszeresen. Tanárának (Emericzy Lajosnak) tanácsára mindenekelőtt Herbart tanulmányába mélyedt. De az év elején a kezdő teologus igyekszik vallásos világnézetének félbehagyott fonalát is tovább szőni. Főkérdóse: kiteremtette ') Lásd a következőkre főleg : Bartók Gy.: Böhm Κ. (Naplójegyzetek.) Ath. 1912. és Kajlós : Böhm Károly élete.
