Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 12. évfolyam, 1914 (Budapest)

Hamar Istvántól: Az ó-testamentumi véres áldozatok és azokban a vér jelentősége

Az ό-testamentumi véres áldozatok és azokban a vér jelentősége.

1) Az ó-testamentumi vallás, teljesen kialakult rendszereben az áldozó-vallások közé tartozik; ami azt jelenti, hogy a nép és az Isten, illetve az egyes ember és az Isten közt való viszony fenntartásának eszközei között az áldozatok foglalják el benne a legelső helyet. Ilyen nagy jelentőségük lővén az áldozatoknak, azoknak egészen kidolgozott rendszere áll előttünk az ó-testamentumban, főként a Mózes öt könyvében és Ezekiel próféta könyvének 40—48. fejezeteiben. Az áldozatok e kidolgozott rendszerének gyökerei messze nyúlnak vissza a múltba. A későbbi zsidó hagyomány az egész áldozati rendszert Mózesre, illetve a Mózesnek adott isteni kijelentésre vezette vissza. A történeti igazság azonban az, hogy az áldozatok már Mózes előtt is szerepeltek a zsidó nép őseinek vallásában, s hogy Mózes, bár kétségtelenül tett intézkedéseket a nemzeti áldozó-kultuszt illetőleg, de nem alkotta meg az áldozatoknak azt a teljesen kidolgozott rendszerét, a mely a nevéről nevezett könyvekben előttünk áll, hanem ez az áldozati rendszer csak lassanként és fokozatosan fejlődött ki minden részletében ós csak a babyloni fogság után, a második jeruzsálmi templom mellett nyerte meg teljes kialakulását és véglegesíttetését. A kritikai vizsgálódás meglehetős összefüggéssel és bizonyossággal összeállította már a papi áldozati-tóráh fejlődése történetét, s eléggé leszűrödtek már azok az elméletek is, a melyek ez áldozati-tóráh eredetét és alapgondolatait megmagyarázni igyekeznek. Az ó-testamentumi áldozati rendszernek történeti kialakulására és az eredetét és alapgondolatait magyarázni igyekvő elméletek ismertetésére azonban nem akarok itt kiterjeszkedni. Csupán teljesen kialakult formájában kívánom ismertetni az áldozati rendszert, hogy reámutassak annak alapelveire s az áldozatok jelentőségére. Sőt még itt l) Ez a dolgozat, a melynek a rituális vérvádról szóló második része a Prot. Szemle 1913. évi 10-dik füzetében jelent meg, a Bethlen Gábor Kör által rendezett felolvasásokra készült s általában laikus közönség előtt olvastatott fel, múlt évi október 18-án. Ez a körülmény legyen magyarázata általános, ismertető természetének és a szakszerű, tudományosabb fejtegetésektől tartózkodásának. Szerző.