Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből

4 Imre Lajos. izgalomban, és hozzátehetjük, idegbontó izgalomban tartotta az országot, ós nyitott utat a legkülönösebb és legérdekesebb fejlődésnek az egyházban. Ha meg akarjuk érteni a kifejlést, egy pár szóval meg kell említni a dolgok kezdetét is. A reformáció, mely eleinte úgy, mint nálunk a katholikus egyház szervezetének kereteibe illeszkedett bele, lassankent ebben is változást kezdett követelni. Ennek két oka volt. Az egyik az a törekvés, hogy a Kálvin genfi egyházszervezetéhez csatlakozzanak. A skót reformáció eleitől kezdve kálvini nyomokon haladt, s most mikor a Knox helyébe a heves és mozgékony Melville lépett az egyház szellemi vezéréül, lassanként kezdték fejleszteni az egyházkormányzat reformjára irányuló törekvéseket. A másik ok körülbelül az ország politikai helyzetében rejlett. A király akarva, nem akarva szentesítette a parlament reformáló végzését, mióta azonban VI. Jakab az angol trónra lépett, a két testvéroszágban általános lett az érintkezés. A skótok sohsem nézték jó szemmel az angol törekvéseket és befolyást, különböző jellemük ezt egészen jól megmagyarázta, most különösen rosszul esett volna nekik gyámkodást tűrni az anglikán papoktól ós püspököktől. Körülbelül ez volt a külső ok, hogy a nép, mely formákhoz úgyis mindig nagyon ragaszkodott, teljes erejéből a presbyterianizmus behozatala mellett foglal állást, mi az 1596. évben meg is történik. Ettől kezdve az egész küzdelem a presbiteriánizmus védelmezósónek indokolt vagy indokolatban ürügye alatt történik. Hogy ebben világosan lássuk a vezető motívumokat, megkell vizsgálnunk, milyen hivatása volt a presb. kormányzatnak a skót egyház ós nemzet történetében, ós másodszor, hozzá illett-e az a skót népjellemhez. Először is egész világosan megállapíthatjuk, hogy az egyházszervezet kérdése nem volt azok között az ütközőpontok között, melyek a katholikus egyház és protestantizmus közt heves vitákat provokáltak. A pápa isteni jogairól, cealhatatlanságáról van szó, kétségbe vonják döntő tekintélyét a dogmatikai kérdések terén, sőt egyházfői mivoltát is, de az egyházszervezet kérdésének vitatásába, vagy ép annak vallási kérdéssé tételébe ós bibliai idézetekkel támadásába vagy támogatásába nem mennek bele. Maga Kálvin, aki a presbyteri egyházkormányzat megalkotója volt, nem származtatja külön isteni kijelentésből, vagy a biblia helyesebb megértéséből tanítását. Aki csak elolvassa Institutioi utolsó részét a keresztyén szabadságról, be fogja látni, hogy az állam és egyház viszonya és az egyházkormányzat szabadsága a legnagyobb mértékben meg van óva. Evvel szemben már ez iránt a skót kálvinistáknál különös fanatizmust tapasztalunk. A két ok, melyet az imént elősoroltunk csak magya-