Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Imre Lajostól: Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből

Tanulmányok a skót vallásos nevelés történetéből. 5 rázza, de nem oldja meg a kérdést. Később a fanatizmus még emelkedett. Alkalmunk lesz rámutatni korokra, mikor az egyház és állam Kálvin által olyan szabatosan körülirt viszonya a skót történelemben a fékevesztett anarchia eredete lett. Mindemellett azonban már az előbb láttuk, hogy a kérdést egy másik oldalról is kell szemlélni és ez a skót nép speciális helyzete. Az angol befolyás visszaszorítása volt a cél, mellyel, különösen a király útján a francia befolyás is járt. Való igaz, hogy a király tulajdonkép a skót egyház katholizálására tört, tehát a kérdés épúgy volt felállítva, mint nálunk a nagy vallásháborúk alatt. Ha most azt kérdezzük, mi az oka, hogy a skótok épen az egyházkormányzat kérdését állították oda az idegen törekvésekkel szemben, akkor erre a felelet csakis a skót népjellem azon vonásában kereshető, melyet az előbb a formalizmusban ismertünk föl. A forma volt az az állandó elem, melyhez kaptak akkor, mikor a maguk nemzeti és vallási szabadságát biztosítani kellett. így teljesen meg fogjuk érteni, hogy a kitört és itt ismertetendő harcban a király és nemzet mint a vallásszabadság támadója és védője állnak szemben egymással, az episcopalizmus és presbyteranizmus jelszavainak leple mögött. A formalizmusnak azonban volt egy igen nagy hátránya, mely a harc későbbi folyamán kitűnt. A formák iránti fanatizmus sohsem vezet jóra, hátha még olyan mértékével kapcsolódik az a mysticismusnak, mint a skót népjellomben. De míg ide jutnánk nézzük az előbbi eseményeket. 1. A tulajdonképení harc I. Károly alatt tört ki. Ez a francia műveltségű, nagy katholikus király, akiben a skót vér utolsó csöppjét is, úgy látszik, fölszivta a francia nevelt udvaroncé, teljes erőből megragadta az alkalmat, hogy Skóciával még lazábbá tegye a viszonyt és a katholícizmus, legalább is az anglikán egyház befolyását érvényesítse a skót egyházak fölött. A befolyás három irányban folyt: egyházkormányzat tekintetében az episcopalizmus, tan tekintetében az arminianizmus és kultur szempontjából a térdeplés, Signum crucis, stb. katholikus és anglikán szokásai hozattak be. A protestálás, mellyel a skót rendek és papok egyaránt fogadták, egészen érthető volt, lévén a vallás szabadgyakorlati formájáról szó, melyet ők sajátjukká tettek. Mivel pedig Skóciában már akkor az egyház a nép egész zömére kiterjedt, világos, hogy itt I. Károly a skót néppel áll szemben, és a skót nép saját vallásos és nemzeti létéért vívott küzdelmet. Ε küzdelem külső eseményei is igen sok jellemző dolgot tartalmaznak. Mikor a presbyterianizmus biztosíttatik, a