Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia
52 Sebestyén Jenő. ν államok ideálja: az „atheista állam" (état atheó) mellett theokratikus elveit nem valósithatja meg és igy rátért az egyház és állam teljes szótválasztásának gondolatára. Igaz ideálja azonban a theokrácia volt ós pedig nem valami rigorozus egyházi uralom, hanem az az egyszerű követelmény, hogy Isten, örökkévaló elvei, törvényei és parancsolatai, a melyeket Ő úgy egyéni, mint társadalmi életünk számára kinyilatkoztatott és mint örökkévaló normákat megszabott, érvényesüljenek és tiszteletben tartassanak az állami ós társadalmi életben is. 1) A kálvinizmusnak tehát, mint láttuk, van köze a demokráciához ; szent, isteni demokrácia, az, melynek eljövetelóért a kálvinizmus dolgozik. S ezt annál is inkább hangsúlyozni kívánom, mert ma rögtön reakcióval vádolják azt, aki nem úszik az árral s nem követi a kor leghangosabbjainak a szavát. Nagy és örökkévaló emberi, de az Isten kinyilatkoztatásai által megtisztított ideálok azok, melyekórt a kálvinizmus lelkesedik, amelyek miatt nincs oka magát ma sem szégyelnie, ha még annyira ellentétbe is kerül néha a korszellem egyik és pedig hangosabb részével. És nem akkor teszünk helyesen, ha a többiekkel együtt mi is oda állunk a barrikádokra, melyek segítségével, a tagadhatatlanul sok bűnös társadalmi kinövéssel együtt, a francia forradalom szellemében, a minden eddigi, nemes és főleg keresztyén értéket feláldozni akaró modern demokrácia logikátlan elveiért szállunk síkra, hanem akkor, ha megfeszített erővel dolgozunk azon, hogy az emberek megbillent gondolkozást módját, erkölcsi érzületét ós világfelfogását segítünk egészségesebb alapokra helyezni. Most pedig záradékul hadd idézzem még Troeltschnek, a fentebb is említett kiváló német theologusnak ítéletét, aki a következő találó szavakkal világítja meg előttünk az egész kérdést: 2) ... A mily kevéssé van Kálvin szája ize szerint az amerikai életben otthonos tekintély és tisztelet nélkül valóság, éppen annyira teljesen távol áll tőle Rousseau szocális ós politikai racionalizmus a is; és mégis a kálvinizmus mind kettővel szoros kapcsolatba tud lépni, ha a vallásos eletsfóra ') „A theokrácia tehát egyfelől a secularismussal, másfelől pedig az ecclesiasticismussal áll szemben. A secularismus semmi isteni alapról nem akar tudni az ember együttélés számára, mivel olyan szerinte nem létezik. Az ecclesiasticismus pedig azt akarja, hogy mi ezt az egyházban lássuk, amely az istenországával szorosan határos." Prof. R. E. Thompson : De goddeliyke orde der menschelyke samenleving. Stone-lectures Princeton. 1891. holland ford. S. Visser 1903 ') Troeltsch: i. m. 703.
