Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia

ICálvinizmus és demokrácia, 53 méltósága megőriztetik. így lett a kálvinizmus a keresztyénség ama formája, amely ma a modern demokratizálódással szorosan összenőtt és minden veszedelem nélkül vele kapcsolatba léphet. Egyszersmind éppen az egyénnek vallásosan metafizikai megalapozása, továbbá az által, hogy szilárdan fenntartja azt az elvet, hogy az emberek lényegileg nem egyenlők, valamint a törvény és a rend iránt való konzervatív érzéke által a demokrácia legveszedelmesebb következményeit t. i. a számok puszta uralmát és az abstrakt egyenlőség-elvet elkerülte. Hogy mennyiben volt képes ehhez a demokratizáláshoz ő maga hozzájárulni, azt így különkülön nehéz lenne megmondani ... De hogy ez ma vele szorosan össze van kapcsolva és a világban elfoglalt jellegzetes helyzete épen ezen alapul, az félreismerhetetlen. Ε mellett ugyanis mindenütt kiegyezett a szektákkal is, amelyek, míg azelőtt hasonlíthatatlanul inkább demokrátikus-individualisztikus alapon álltak, ma vele együtt a keresztyénség ős a demokrácia benső lényegi összefüggésének eszméjét képviselik. ... Az igaz szellemi nagyhatalom azonban mégis mind ebben a kálvinizmus marad. Budapest. Sebestyén Jenő.