Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Sebestyén Jenőtől: Kálvinizmus és demokrácia
46 Sebestyén Jenő. ν Pedig mennyien vannak, akik a modern demokrácia elveinek igazolását a bibliában, a keresztyénségben s főleg a reformációban szeretnék megtalálni. Szerintük ugyanis a reformáció is forradalom volt, épen úgy mint a demokrácia is az bizonyos értelemben t. i. az állami gazdasági életnek, tehát a nép életének megtisztítása és egészséges alapokra helyezése. De hogy mekkora a külömbség a forradalmi eszmék, tehát úgy a modern demokratikus, mint a köztársasági alapelvek és reformáció főbb elvei között, arra nézve legjobb, ha egymás mellé állítjuk a kettőt. A reformáció a hitbeli tévelygésből a pozitív hitre vezette az emberiséget. A forradalmi eszmék a hitetlenségbe. A reformációnál az Isten előtt való feltétlen megalázkodás, a forradalmi eszméknél az Isten ellen való lázadás volt az alapelv. A forradalom az ember szuverenitásának gondolatából született: a reformációt az Isten szuverenitásának tudatossá válása szülte. Az egyik az isteni kijelentést ésszel itéli meg, a másik aláveti magát a kinyilatkoztatott igazságoknak stb. 1) Ezek az elvek aztán természetesen érvényesülnek az állami és politikai életben is s azért nagyon igaz anrak a kiváló holland politikusnak nyilatkozata, aki azt mondja, hogy a forradalmi eszmék nem egyebek mint a hitetlenség alkalmazásai az államjogra. 2) Mert ezek az elvek aláássák és megsemmisítik a jog alapjait, mert a jogot nem tekintik egyébnek, mint az emberi akarat eredményeinek s az önkényben látják a jog folyton változó eredetét. Ezen az alapon aztán természetes, hogy nincs semmi egyetemes igazság, nincs semmi ami szent, sérthetetlen, törvényszerű. Minden relativ, mert minden jognak, hatalomnak forrása az ember, az emberek, a nép akarata, amelyet végső esetben nem örökkévaló elvek, nem is törvények, még kevésbbé az Isten törvényei szabályoznak, hanem a célszerűség ós a hasznosság elve. spontaneitásának közvetlen és jóformán csalhatatlan produktuma volt; mert miután az Isten kegyelméből való kormányzatot eltörölték, egy másik fikcióval a nép kegyelméből való kormányzatot állították fel, a helyett, hogy a tömeg nevelői lennénk, azoknak rabszolgáivá tesszük magunkat ... A király bukása után a csőcseléket emelték a trónra a nélkül, hogy megértették volna, hogy az a gyökér, melyből előbb-utóbb a királyi sarj fakad, a hagyma, melyből a clerus sarjadzik . . ." Később még, ugyancsak az ált. választójogról szólva így folytatja: „Mivel létezik, nem követelem eltörlését, de tisztulnia, szervezkednie, élnie kell. A philosophusnak, republikánusnak meg kell engedni annak konstatálását a történelem megértésére és a jövő tájékoztatására, hogy általános választójog oly népnek, melynek nevelése annyira el van hanyagolva, mint a mienké, materiálisztikus és heliocentrikus alakjával távol van attól, hogy a haladás szerve lehessen. A szabadság kerékkötője.* Diehl: Proudhon III. 49. id. Földes Β: A sociálizmus 1910. II. 394. o. *) G. Groen von Prinsterer: Ongeloof e.n revolutie. Leiden. 1847. Az egész munka telve van a ref. keresztyén és az atheista világnézet állampolitikai elvei között levő finom és éles megkülömböztetésekkel. *) Groen van Poinsterer: i. m. 7. o.
