Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)
Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság
290 Dr. Szlávik Mátyás. tudvalevőleg Krisztusnak az úrvacsorában való testi jelenléte körűi forog. Krisztus emberiségére nézve a lokális mennyben isten jobbján űl, mert hiszen mennyei fenségességének sérelme volna az, ha az úrvacsorai elemekkel, tehát e világ érzéki elemeivel egyesülne. Az ellenkező felfogás az igazi, a mely szerint nem Krisztus száll alá, hanem a lélek emelkedik föl s a vele való közösségben élvezi az általa szerzette üdvjavakat. Izzó lelkesodéssel és szemléltető szenvedelemmel utasítja vissza Luther ezt a felfogást. Zwingli lokális egét „gyermeki hintaégnek" nevezi, a hol arany széken Krisztus arany koronával űl, a mint a festők őt rajzolják. Sőt inkább: „Isten jobbja mindenütt található." „Megtalálható úgy a világ felett mint azon kivűl, a menny és föld felett s még a legkisebb magvacskában is." S ha így Krisztus emberségére nézve is az isten jobbján trónol, akkor mindenütt minden és mindenekben Krisztus /" S eliez a gondolathoz köti aztán Krisztus testének mindenütt jelenlétét. Krisztus emberségére nézve is mindenütt jelenvaló, de csak ott található, ahol meg is fogható, már t. i. az úrvacsora szentségében. Ez az eltérő felfogás megint csak a hit alapvető különbségére vezethető vissza. Amott megközelíthetetlen fenség, itt a mindenütt jelenvaló isten, a ki folyton szeretve él és hat a maga világában. Kálvin Krisztus zálogát, Luther magát a Krisztust akarja. „Oly frissen ős elvenen — mondja Luther — tűnik föl most nekem Krisztus, mintha ebben az órában ontotta volna vérét." ,,Αζ úrvacsora maga a jelenvaló megfeszítés." d) A kegy elemeszközök mélyreható különbsége is magára az eltérő alapra vezethető vissza. Kálvinnál az ige és a sákrámentom kegyelemeszközei az istennek üzabályszerű eszközei ugyan, de azért az ő souverain felségessége azokhoz nem kötheti magát. A mint ő határoz üdv és kárhozat felett, ügy egyedül ő dönt az arra szolgáló eszközök fölött is. Méltán vádolták tehát a kálvinistákat azzal, hogy náluk a két kegyelemeszköznek üdvelvi jelentőségéről alig lehet szó. A Krisztusban való isteni üdvkijelentésnek az egyes lélek vallásos megtérésével való történeti összefüggése elvileg van megszűntetve. Ennek egyik természetes folyománya a subjektivizmus ós enthuzianizmus, vagy Lutherrel szólva: a rajongás („ Schwarmgeisterei") a kálvinizmusban, a melynek klasszikus tetőpontja a quilkerség. III. 2. Az egyházi élet különbségei. Asákrámentomok az egyházi élet különbségére vezetnek át bennünket a maga elágazásaival a szervezet, fegyelem, istentisztelet, szeretetmunkásság és külmisszió terén.
