Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Szlávik Mátyás dr.-tól: Lutheri és kálvini vallásosság

288 Dr. Szlávik Mátyás. 2. S annak természetes folyománya a világhoz való sajátos viszony. A kálvinistára nézve a világ még csak lesz Isten világa. Azért kell azt meghódítania és nevelnie. A lutheránus emberre nézve ellenben a világ máris istennek világa, mert a Krisztusban minden meg van szentelve. „Szent testével a világot is szentséggé avatta." A ker. ember örüljön a világnak, mert annak jó dolgai istennek adományai, sőt abban bízvást szenvedjen is, mivel minden istennek jó tetszése szerint megy végbe. „Ha sírsz, aranytálcán vagy tálban fogja föl könyeidet." A lutheri vallásosságnak ezt a benső lényegót találóan fejezi ki köv. énekverse: „Schweig, leid, meid und vertrag, Deine Not allein Gott klag, An Gott ja nicht verzag, Dein Glück kommt alle Tag." Mint látjuk a lutherizmus inkább benső, passzív, a kálvinizmus ellenben aktiv s aggresszív jellegű." (V. ö. az éber kakast a ref. tornyokon). Előbbi inkább vallási, utóbbi ethikai jellegű szellemi mozgalom. S bár a lutheránus is ismer isteni majestást és kötelességtudatot a világgal szemben — „félnünk kell mindenekfelett az istent" tanítja Luther kátéja; s természetesen a kálvinizmus is ismeri istennek jelenvaló szerető gondoskodását — olvassuk csak meg az Institutiónak a „providentiáról" szóló gyönyörű fejtegetéseit — mindazonáltal a vallásos érdek súlypontja itt is, ott is más és teljesen különböző. II. Ebből egészen természetszerűleg következnek a két vallási typusnak egyes jellemző sajátságai. Mindenekelőtt a dogmatikai különbségeket említjük, aztán az egyházi, állami és gazdaságiakat s végűi a házassághoz s a természethez, az irodalomhoz s a művészethez való eltérő viszonyuk különbségeit. 1. A dogmatikai különbségek. Ezek érintették a két typust a XVI. ós XVII. században a legfájdalmasabban. Ebben a dogmatikus korszakban az „artikulusok" hangsúlyozása mellett teljesen szem elől tévesztették a különbözőség lényegét. A harcias hév hozta magával, hogy a lényeg iránt bizonyos ellenszenvvel s az esetleges dolgok iránt különös előszeretettel viseltettek. A főbb dogmatikai különbségek illetik a predestinációt, a krisztológiát, az úrvacsorát s általában a kegyelemeszközöket.