Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 11. évfolyam, 1913 (Budapest)

Ravasz László dr.-tól: A magyar prot. igehirdetés a XVII. században

276 Dr. Ravasz László. S még hozzá nem is rövidek ezek a beszédek. A Praeconium evangélicumban vannak aránylag a legrövidebbek, s mégis ezekről mondja műve előszavában (praemonitio ad Lectores) „paucissimae sunt conciones, quae non duas aut etiam tres horas occupent." Érdekes az a levegő, amelyben Geleji él. Ránézve az egész lelkipásztori hivatás nem egyéb, mint tanítás: „pascere enim, pastoris spirituális, nihil est aliud quam docere. Docendi vero munus dupliciter exercetur: Verbis scilicet et Scriptis. Verbis erga praesentes, scriptis vero erga absentes"

1) Azt pedig, hogy a docere alatt mit ért, másutt bőven megmagyarázza; nem szabad, prófétai igehirdetést, mely Isten közvetlen üzeneteivel kormányozza a világot, mint a reformátoroknál, hanem azt, hogy a dogmatikai igazságot az elmékbe véssük és felfegyverezzük a híveket méltó tudománynyal az ellenkező nézetek legyőzésére. Ezzel jár együtt, hogy úgy Geleji, mint az akkori hivatalos theologia az egyházi beszédeket csupán két szempontból nézték: igazán fejti-e ki a dogmatikai igazságokat és meg van-e a beszédnek a szokásos formája. Jellemző, hogy maga Alstedius, kinek Geleji kéziratban elküldötte a Praeconiumot előzetes bírálatra, csupán annyit ír róla: „in iis observavi Exordia rara, selecta splendida, propositiones methodicas et textibus examussim accomodatas adeoque reciprocas et adaequatas; Evolutionem propositionis cuiusquam ortbodoxam, methodicam et textum ν.αιά ιιοόας tractantem,"

2) holott az egész művel annyira el volt ragadtatva, hogy körmönfont szójátékokból álló üdvözlő versben égig magasztalja. Maga Geleji is különösen hangsúlyozza, hogy minden beszéde hat részből áll: exordium, argumentum, propositio, explicatio propositionis, usus és conclusio című részekből, amelyeket gondosan ki is jegyeztetett a lap szélére, hogy az értelmes olvasónak módfelett hasznos útmutatást nyújtsanak. Jellemző, hogy mit ért és mit mond el Geleji e címek alatt. A bevezetést idézetek, hasonlatok, vagy példák adják, még pedig vagy a szent, vagy a profán (exoticus) gondolatkörből. Az argumentum, vagy a summa a textus maga (argumentatio seu summa est textus enarratio indistincta). A propisitio vagy egyszerű, vagy összetett; egyszerű maga a textus, összetett a textus leiosztása, amely lehet dogmatikus, ha a benne rejlő tantételeket sorolja fel és textualis, ha magát a szöveget osztja fel. A propositio kifejtése a textusból és más szentirati helyekből, vagy tantélekből meríti anyagát. Usus ötféle lehet: tanítói haszon, mely Istennek, az embernek, a közbenjáró Jézus J) Pr. Ε. I. praefatio. ') Pr. Ε. I. praef. ded.-ban közölve. Közölve a Pr. E.-ban.